Gefunden 564 Ergebnisse für: Pál
Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: Hogy összetört az erõs jogar, a dicsõséges pálca! (Jeremiás könyve 48, 17)
Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülõk. De tûz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét. (Jeremiás könyve 48, 45)
Tüzet gyújtok Damaszkusz falain belül, amely megemészti Ben-Hadad palotáit. (Jeremiás könyve 49, 27)
Felgyújtotta az Úr templomát, a királyi palotát és Jeruzsálem minden házát. (Jeremiás könyve 52, 13)
Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erõdeit. És Júda leányának megsokasította a siralmat és a jajt. (Siralmak könyve 2, 5)
Az Úr elvetette oltárát, megutálta szentélyét. Ellenség kezére adta palotái falát. Olyan kiáltozás hallatszott az Úr házában, mint valami ünnepnapon. (Siralmak könyve 2, 7)
Kiálts szívbõl az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenõt, ne szûnjék meg sírni a szemed! (Siralmak könyve 2, 18)
Bíborpalást van rajtuk, de arcukról le kell törölni a ház porát, amely vastagon rájuk telepszik. (Báruk könyve 6, 12)
Ezért egy király, aki él a hatalmával, olyan, mint egy használható eszköz a házban, amit a tulajdonos fel is használ: többet ér, mint a hamis istenek. Az ajtó is, amely megvédi, ami a házban van, többet ér, mint a hamis istenek. A király palotájában egy faoszlop értékesebb, mint a hamis istenek. (Báruk könyve 6, 58)
Azért hát, emberfia, szedd össze az útra a holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyrõl, ahol lakol, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. (Ezekiel könyve 12, 3)
Szedd össze a holmidat, mint a számûzetésbe készülõk a csomagjukat, nappal, a szemük láttára. Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. (Ezekiel könyve 12, 4)
A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a számûzetésbe készülõk, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem. (Ezekiel könyve 12, 7)
