Gefunden 505 Ergebnisse für: Mózes

  • Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: "Nagy bûnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bûnötök bocsánatát." (Kivonulás könyve 32, 30)

  • Mózes tehát ismét az Úr elé járult és így szólt: "Nézd, a nép nagy bûnt követett el és aranyból csinált magának istent. (Kivonulás könyve 32, 31)

  • Mózes ekkor fogta a sátrat, felállította az Õ számára a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól és elnevezte a találkozás sátorának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie a találkozás sátorához, amely a táboron kívül állt. (Kivonulás könyve 33, 7)

  • Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba. (Kivonulás könyve 33, 8)

  • Mózes így beszélt az Úrhoz: "Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint ismerlek és kegyelmet találtál színem elõtt. (Kivonulás könyve 33, 12)

  • Mózes megjegyezte: "Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket. (Kivonulás könyve 33, 15)

  • Õ tehát kifaragott két kõtáblát, amilyenek az elsõk voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kõtáblát. (Kivonulás könyve 34, 4)

  • Mózes sietve a földig hajolt, leborult, (Kivonulás könyve 34, 8)

  • Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyrõl - a tanúság két kõtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött -, Mózes nem tudta, hogy arcának bõre ragyogott, mivel vele beszélt. (Kivonulás könyve 34, 29)

  • Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arcának bõre ragyog, féltek a közelébe menni. (Kivonulás könyve 34, 30)

  • De Mózes odahívta õket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük. (Kivonulás könyve 34, 31)

  • Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott. (Kivonulás könyve 34, 32)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina