Gefunden 5961 Ergebnisse für: Fel
Emberfia, Babilon királya, Nebukadnezár kemény feladatra kényszerítette seregét, amikor Tírusz ellen küldte. Minden fej belekopaszodott, és minden váll kisebesedett. De sem õ, sem serege nem látott hasznot Tíruszból azért a feladatért, amit ellene vállalt. (Ezekiel könyve 29, 18)
Emberfia, jövendölj és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten. Jajgassatok: "Jaj, jaj! Miféle nap ez!" (Ezekiel könyve 30, 2)
Mert közel a nap, közel az Úr napja, a felhõvel borított nap, a népek ideje. (Ezekiel könyve 30, 3)
Kard tör Egyiptomra, és félelem keríti hatalmába Etiópiát. Akkor elesettek hevernek Egyiptomban, és kifosztják gazdagságából, s feldúlják alapjait. (Ezekiel könyve 30, 4)
Azon a napon követeket küldök hajókon, hogy a gondtalan Kust felriasszák. Rettegés támad köztük, mint Egyiptom napján, mert bizony az elkövetkezik. (Ezekiel könyve 30, 9)
Patroszt elpusztítom, Coánt lángba borítom, Nó felett ítéletet tartok. (Ezekiel könyve 30, 14)
Tafniszban elsötétül a nap, amikor összetöröm ott Egyiptom jogarát, és kevély hatalma megszûnik. Sötét felhõ takarja el, leányait meg fogságba hurcolják. (Ezekiel könyve 30, 18)
Lám, a Libanon cédrusához vagy hasonló, amely szép ágazatú, dús lombozatú, magas növésû, a koronája a felhõkig ér. (Ezekiel könyve 31, 3)
Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nõtt, koronája a felhõkig nyúlt, és nagyságában büszke lett, (Ezekiel könyve 31, 10)
Ezért egyetlen víz mentén álló fa se törjön a magasba, és ne nyúljon koronája a felhõkig, és ha vízben bõvelkednek, nagyságukban ne váljanak önteltté. Mert az ilyeneket halálra szántam, az alvilágba kerülnek, azok közé az emberek közé, akik a sírgödörbe szálltak. (Ezekiel könyve 31, 14)
Emberfia, mondj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról, és mondd meg neki: Te népeknek oroszlánja, elpusztultál! Olyan voltál, mint a krokodil a tengerben. Orrlyukaidon át lövellted, s lábaddal zavarossá tetted a vizet, és felkavartad hullámait. (Ezekiel könyve 32, 2)
Ha majd kioltom életedet, beborítom az eget és elsötétítem csillagait. Befödöm felhõvel a napot, s a hold nem ad többé világosságot. (Ezekiel könyve 32, 7)
