Gefunden 190 Ergebnisse für: Fák
Az épületet: a gerendákat, az ajtófélfákat, a falakat és az ajtókat arannyal boríttatta be, a falakra meg kerubokat vésetett. (Krónikák II. könyve 3, 7)
Az oltár keleti oldalán bisszusba öltözve álltak az énekes leviták, mindazok, akik Aszaf, Heman meg Jedutun alá tartoztak fiaikkal és testvéreikkel együtt. Cintányéron, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap fújta a trombitát. (Krónikák II. könyve 5, 12)
De Hirám szolgái is hoztak Salamon szolgáival aranyat Ofirból, azonkívül illatos fákat és drágakövet. (Krónikák II. könyve 9, 10)
A király az illatos fákból lépcsõket készíttetett az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá lantokat és hárfákat a zenészek számára. Azelõtt sohasem láttak ilyeneket Júda földjén. (Krónikák II. könyve 9, 11)
A levitákat is kirendelte a templomba cintányérokkal, hárfákkal és lantokkal Dávid királynak, Gád látóembernek és Nátán prófétának intézkedése szerint. Így parancsolta ugyanis az Úr prófétái által. (Krónikák II. könyve 29, 25)
A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen. (Nehemiás könyve 5, 1)
Kenyeret adtál nekik az égbõl éhségük csillapítására, vizet fakasztottál a sziklából szomjuk oltására. Megparancsoltad, hogy menjenek, s vegyék birtokba a földet, amelyre megesküdtél, hogy nekik adod. (Nehemiás könyve 9, 15)
Megerõsített városokat és termékeny földet szereztek, mindenféle jóval teli házakat örököltek, megásott ciszternákat, szõlõket és olajfákat, s rengeteg gyümölcstermõ fát. Ettek, jóllaktak, meghíztak, dúskálkodtak nagy jóságodból. (Nehemiás könyve 9, 25)
Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételrõl mondott: "Ünnepeitek gyásszá változnak és ujjongástok siratóénekké." Sírva fakadtam. (Tóbiás könyve 2, 6)
Erre nagyot sóhajtottam és keserves sírásra fakadtam, majd ebbe a panaszos imába fogtam: (Tóbiás könyve 3, 1)
Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserûségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom." (Tóbiás könyve 3, 10)
Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt. (Tóbiás könyve 7, 6)
