Gefunden 837 Ergebnisse für: Ember

• Elindult tehát Dán nemzetségébõl, Szoreából és Estaolból hatszáz fegyverrel fölszerelt ember. (Bírák könyve 18, 11)

• Akkor az az öt ember, aki Lais vidékét kikémlelte, megszólalt, és ezt mondta testvéreinek: "Tudjátok-e, hogy ebben a házban efod, terafim, faragott és öntött szobor van? Gondoljátok meg, mit kell tennetek!" (Bírák könyve 18, 14)

• az öt ember pedig, aki a vidéket kikémlelte, belépett, s fogta a faragott szobrot, az efodot, a terafimot [és az öntött szobrot] - közben a pap ott maradt az ajtó küszöbénél a hatszáz fölfegyverzett emberrel. (Bírák könyve 18, 17)

• "Hallgass - válaszolták neki -, tedd a kezedet a szádra, gyere velünk és légy atyánk és papunk! Jobb neked, ha egy ember házának papja vagy, mintha Izrael valamelyik törzsének és nemzetségének leszel a papja?" (Bírák könyve 18, 19)

• Amikor az ember fölkelt, hogy útra keljen, apósa nagyon tartóztatta. Ott maradt hát és ott töltötte az éjszakát. (Bírák könyve 19, 7)

• Egyszer csak jött egy öregember. A mezõrõl igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységérõl való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak. (Bírák könyve 19, 16)

• Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: "Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot. (Bírák könyve 19, 23)

• Tízezer, egész Izraelbõl válogatott ember vonult Gibea elé. A harc nagyon heves volt, s Benjamin fiai nem tudták, hogy pusztulás vár rájuk. (Bírák könyve 20, 34)

• Hatszáz ember hátrafordult és a pusztába menekült, a Rimmon sziklához. Ezek négy hónapig a Rimmon sziklánál maradtak. (Bírák könyve 20, 47)

• A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehembõl elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni. (Rut könyve 1, 1)

• Noéminak volt egy rokona a férje részérõl. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségbõl, mint Elimelech. Boásznak hívták. (Rut könyve 2, 1)

• Így hát ott maradt a lábánál fekve egészen reggelig. Boász fölkelt, mielõtt az egyik ember még fölismerhette a másikat. Mert így gondolkodott magában: "Nem kell megtudnia senkinek, hogy ez az asszony lejött a szérûre." (Rut könyve 3, 14)