Gefunden 1187 Ergebnisse für: Dom
A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: "Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtõzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk õket és behatolunk a városba." (Királyok II. könyve 7, 12)
Hazael megkérdezte: "Miért könnyezik az én uram?" Így felelt: "Mert tudom, hogy majd gonoszul bánsz Izrael fiaival. Megerõsített városait felgyújtod, ifjait kardélre hányod, a csecsemõket és a várandós anyákat kettévágod." (Királyok II. könyve 8, 12)
Az õ idejében Edom elszakadt Júdától, és királyt ültetett maga fölé. (Királyok II. könyve 8, 20)
Erre Jorám összes harci szekerével Cair ellen vonult... Éjszaka indult és áttört az edomiták gyûrûjén. De azok körülzárták, s vele együtt a harci szekerek parancsnokait is; a nép a sátrakba menekült. (Királyok II. könyve 8, 21)
Így Edom elszakadt Júdától, mind a mai napig. Libna is elszakadt, ugyanabban az idõben. (Királyok II. könyve 8, 22)
Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az õ elõdei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól. (Királyok II. könyve 12, 19)
Megverte Edomot a Só-völgyben, tízezer embert, ostrom alá vette és elfoglalta Szelát, és Jokteelnek nevezte el; (így hívják) mindmáig. (Királyok II. könyve 14, 7)
Edomot legyõzted és most elbizakodott a szíved. Örülj dicsõségednek és maradj veszteg! Miért hívod ki magad ellen a balsorsot, hogy elessél, te és veled együtt Júda is?" (Királyok II. könyve 14, 10)
Áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken, a dombokon és minden zöldellõ fa alatt. (Királyok II. könyve 16, 4)
[Akkoriban Edom királya újra hozzácsatolta Elatot Edomhoz, és kiûzte a júdeaiakat Elatból. Edomiak érkeztek Elatba, s letelepedvén ott élnek mind a mai napig.] (Királyok II. könyve 16, 6)
Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: "A nagy oltáron égesd el a reggeli égõáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égõ- és ételáldozatát, végül az egész nép égõáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égõáldozat és a véresáldozat vérét. A bronzoltár sorsán majd gondolkodom." (Királyok II. könyve 16, 15)
s minden kiemelkedõ dombra, meg minden zöldellõ fa alá kõoszlopokat és szent fákat állítottak. (Királyok II. könyve 17, 10)
