Gefunden 705 Ergebnisse für: David Root
Aztán azt mondta Dávid Abisájnak és tisztjeinek: "Ha a saját fiam, aki ágyékomból származik, az életemre tör, mennyivel inkább Benjaminnak ez a fia itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki. (Sámuel II. könyve 16, 11)
Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtõn, s folyvást átkozta, kõvel dobálta és fölkavarta elõtte a port. (Sámuel II. könyve 16, 13)
Amikor Dávid barátja, az archita Husai Absalomhoz ért, felkiáltott: "Éljen a király! Éljen a király!" (Sámuel II. könyve 16, 16)
Jonatán és Achimaac Rogel forrásánál tartózkodtak. Mindig egy szolgáló ment oda hírt vinni nekik, õk aztán elmentek Dávid királyhoz és jelentették neki, de maguk nem mutatkozhattak és nem térhettek vissza a városba. (Sámuel II. könyve 17, 17)
Mihelyt elmentek, Achimaac és Jonatán kimásztak a ciszternából, és sietve megvitték a hírt Dávid királynak. Azt mondták Dávid királynak: "Induljatok és gyorsan keljetek át a vízen. Mert Achitofel ezt meg ezt a tanácsot adta benneteket illetõen." (Sámuel II. könyve 17, 21)
Erre Dávid és az egész csapat, amely vele tartott, elindultak, és átkeltek a Jordánon. Hajnalra nem volt egyetlen ember sem, aki még nem kelt volna át a Jordánon. (Sámuel II. könyve 17, 22)
Dávid már Machanajimba ért, amikor Absalom, s vele Izrael fiai átkeltek a Jordánon. (Sámuel II. könyve 17, 24)
Amikor Dávid Machanajimba ért, az ammoniták (földjérõl), Rabbából való Nachasnak a fia, Sobi, a Lo-Debar-i Ammielnek a fia, Machir és a Rogelimba való gileádi Barzilláj (Sámuel II. könyve 17, 27)
Dávid számba vette csapatát, és a százas, ezres csoportok élére parancsnokokat állított. (Sámuel II. könyve 18, 1)
Absalom véletlenül útjába került Dávid embereinek. Absalom ugyanis egy öszvéren ült, és az öszvér egy nagy tölgyfa koronája alá tévedt. Absalom feje beleakadt a tölgyfába, s ott maradt ég és föld között himbálózva, az öszvér meg, amely alatta volt, tovább ment. (Sámuel II. könyve 18, 9)
Dávid a két kapu között ült. Az õrszem fölment a kapu tetejére. Amikor fölemelte tekintetét, azt látta, hogy egy ember fut felé. (Sámuel II. könyve 18, 24)
Dávid megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába és sírt. Elcsukló hangon így siránkozott: "Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!" (Sámuel II. könyve 19, 1)
