Gefunden 909 Ergebnisse für: David és Saul
Dávid ezt felelte Saulnak: "Ki vagyok és mi a fajtám, atyám nemzetsége Izraelben, hogy a király veje lehetne belõlem?" (Sámuel I. könyve 18, 18)
Amikor elérkezett az ideje, hogy Saul lányát, Merabot Dávidnak adják, a Mecholából való Adrielhez adták hozzá feleségül. (Sámuel I. könyve 18, 19)
Michal azonban, Saul lánya, beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak találta a dolgot. (Sámuel I. könyve 18, 20)
Azt mondta ugyanis Saul: "Neki adom, de csapda lesz számára, s a filiszteusok kezet vetnek rá." [Saul tehát másodszor is szólt Dávidnak: "Most a võm lehetsz."] (Sámuel I. könyve 18, 21)
Aztán Saul megparancsolta szolgáinak: "Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: Nézd, a király megkedvelt és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje." (Sámuel I. könyve 18, 22)
Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: "Oly kevésnek tartjátok a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom." (Sámuel I. könyve 18, 23)
A szolgái jelentették Saulnak: "Ezt meg azt mondta Dávid." (Sámuel I. könyve 18, 24)
Saul azt felelte: "Mondjátok meg Dávidnak: A király nem kíván egyebet foglalóul, csak száz filiszteusnak az elõbõrét, hogy így bosszút álljon a király ellenségein." Közben azt gondolta a király, hogy Dávid a filiszteusok kezére kerül. (Sámuel I. könyve 18, 25)
Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielõtt letelt volna a határidõ, (Sámuel I. könyve 18, 26)
Dávid elment portyázni az embereivel, és megölt kétszáz filiszteust. Elõbõrüket elvitte Dávid, és egytõl egyig leszámolta a királynak, hogy a vejévé lehessen. Erre Saul hozzáadta a lányát, Michalt feleségül. (Sámuel I. könyve 18, 27)
Saul most már világosan látta, hogy az Úr Dáviddal van, és egész Izrael szereti. (Sámuel I. könyve 18, 28)
Ezért Saul még jobban félt Dávidtól és Saul örök ellenségévé lett Dávidnak. (Sámuel I. könyve 18, 29)
