Gefunden 1143 Ergebnisse für: Bűn
Azért megesküdtem Éli házának: Éli házának bûnéért sem véres áldozat, sem ételáldozat nem engesztel ki soha." (Sámuel I. könyve 3, 14)
Ám Jechonja fiai nem örültek együtt Bet-Semes lakóival, amikor az Úr ládáját meglátták. Ezért az Úr lesújtott közülük hetven emberre. A nép bánkódott, hogy az Úr olyan keményen megbüntette õket. (Sámuel I. könyve 6, 19)
Így szóltak Sámuelhez: "Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, Istenedhez, nehogy mind meghaljunk, amiért bûneinket még azzal a gonoszsággal is megtetéztük, hogy királyt kívántunk magunknak." (Sámuel I. könyve 12, 19)
Erre Saul megparancsolta: "Ide, elém mind, akik a nép fõemberei vagytok! Járjatok utána és derítsétek ki, ki követett el ma bûnt. (Sámuel I. könyve 14, 38)
Akkor Saul imádkozott: "Uram, Izraelnek Istene, miért nem feleltél ma szolgádnak? Ha bûn nehezedik rám vagy fiamra, Jonatánra, akkor, Uram, Izraelnek Istene, adj urimot, ha azonban népedet, Izraelt terheli vétek, adj tummimot." A sorsvetés Jonatánra és Saulra esett, a nép pedig bûntelennek bizonyult. (Sámuel I. könyve 14, 41)
Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bûne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. Mivel az Úr szavát semmibe vetted, túl kicsinek talált arra, hogy továbbra is Izrael királya légy." (Sámuel I. könyve 15, 23)
Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: "Ne kövessen el a király bûnt szolgája, Dávid ellen, hiszen õ sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei. (Sámuel I. könyve 19, 4)
Dávid azonban így felelt Abisájnak: "Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!" (Sámuel I. könyve 26, 9)
Erre Saul megesküdött neki az Úrra. Azt mondta: "Amint igaz, hogy az Úr él: ezzel nem vonsz magadra bûnt." (Sámuel I. könyve 28, 10)
Erre Dávid így szólt Nátánhoz: "Vétkeztem az Úr ellen!" Nátán ezt válaszolta Dávidnak: "Így az Úr is megbocsátja bûnödet, s nem halsz meg. (Sámuel II. könyve 12, 13)
Ám a Tekoába való asszony így válaszolt a királynak: "A bûn rám és családomra száll, uram és királyom, a király és trónja azonban ártatlan marad!" (Sámuel II. könyve 14, 9)
Erre az asszony azt mondta: "Hát akkor miért forgatott olyan gondolatokat magában a király az Isten népe ellen, hogy nem engedi hazatérni azt, akit számûzött mert hisz azzal, hogy ilyen ítéletet hozott, saját magát bûnösnek mondta ki. (Sámuel II. könyve 14, 13)
