Gefunden 155 Ergebnisse für: örökké

  • Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!" (Teremtés könyve 3, 22)




  • Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen." (Teremtés könyve 6, 3)

  • Az Úr uralkodik örökkön örökké. (Kivonulás könyve 15, 18)

  • Igen, az égre emelem kezem S mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz! (Második Törvénykönyv 32, 40)

  • Abner odaszólt Joábnak: "Hát örökké kaszaboljon a kard? Nem tudod, hogy a végén megkeserülöd? Mikor parancsolod meg már embereidnek, hogy hagyják abba testvéreik üldözését?" (Sámuel II. könyve 2, 26)

  • Akkor örökké dicsõítik majd a nevedet, és így beszélnek: Izraelnek a Seregek Ura az Istene. Akkor fennmarad szolgádnak, Dávidnak a háza is színed elõtt. (Sámuel II. könyve 7, 26)

  • Azért legyen tetszésedre és áldd meg szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon elõtted. Mert te szóltál, Uram, Istenem, és áldásodra szolgád háza örökké áldott lesz." (Sámuel II. könyve 7, 29)




  • Batseba földig hajolt, leborult a király elõtt és felkiáltott: "Örökké éljen az én királyom, Dávid!" (Királyok I. könyve 1, 31)

  • Salamon király azonban legyen áldott, s Dávidnak trónja álljon szilárdan az Úr színe elõtt, örökké!" (Királyok I. könyve 2, 45)

  • Dicsõítõ és hálaénekeket zengtek az Úrnak, "mert jó, és szeretete örökké tart Izrael iránt." Az egész nép örömujjongásban tört ki, és magasztalták az Urat, mivel lerakták az Úr templomának alapját. (Ezdrás könyve 3, 11)

  • és így szóltam a királyhoz: "Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tûz emésztette meg." (Nehemiás könyve 2, 3)

  • Aztán az ablaknál állva kitárta kezét, és így fohászkodott: "Légy áldott, irgalomnak Istene! Legyen áldott a neved örökre! Dicsõítsen minden alkotásod örökkön-örökké! (Tóbiás könyve 3, 11)




“Quando a videira se separa da estaca que a sustenta, cai, e ao ficar na terra apodrece com todos os cachos que possui. Alerta, portanto, o demônio não dorme!” São Padre Pio de Pietrelcina