Gefunden 4038 Ergebnisse für: Így
és visszahozom neked az egész népet, mintha egy menyasszony térne vissza a võlegényéhez, hiszen te csak egy embernek akarod az életét, így a nép megmenekülhet." (Sámuel II. könyve 17, 3)
Amikor Husai elment Absalomhoz, Absalom így szólt hozzá: "Ezt és ezt a tanácsot adta Achitofel. Kövessük-e a tanácsát? Ha nem, hát akkor mondd meg!" (Sámuel II. könyve 17, 6)
Aztán így folytatta Husai: "Magad is tudod, hogy atyád és emberei bátor vitézek, olyanok, mint a medve a mezõn, amelytõl elragadják a kölykeit. Azonkívül atyád hadviselt ember, nem fogja hagyni, hogy az emberei éjszaka pihenõt tartsanak. (Sámuel II. könyve 17, 8)
Amikor Achitofel látta, hogy a tanácsát nem követik, fölnyergelte a szamarát, felült rá és hazament, a maga városába. Ellátta háza népét utasításokkal, aztán felakasztotta magát. Így halt meg. Atyja sírboltjában temették el. (Sámuel II. könyve 17, 23)
Így vonult harcba a sereg Izrael ellen. Efraim erdeiben ütköztek meg. (Sámuel II. könyve 18, 6)
Joáb így felelt az embernek, aki a hírt vitte neki: "Hogyan, hát ha láttad, akkor miért nem ölted meg ott helyben és fektetted a földre? Aztán az én dolgom lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt meg egy övet." (Sámuel II. könyve 18, 11)
De az ember ezt válaszolta Joábnak: "Ha ezer ezüst ütötte volna is a markomat, akkor sem merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király: "Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra!" (Sámuel II. könyve 18, 12)
Absalom még életében szerzett magának egy emlékkövet, és felállította a Királyok völgyében. Azt mondta ugyanis: "Nincs fiam, aki fenntartaná emlékezetemet." Így az emlékkövet nevezte el a nevérõl. Mind a mai napig Absalom kövének hívják. (Sámuel II. könyve 18, 18)
Achimaac megérkezett és odakiáltotta a királynak: "Üdv!" Aztán arcra borult a földön a király elõtt, és így szólt: "Legyen áldott az Úr, a te Istened, aki cserbenhagyta azokat az embereket, akik uram királyomra kezet emeltek!" (Sámuel II. könyve 18, 28)
Dávid megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába és sírt. Elcsukló hangon így siránkozott: "Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!" (Sámuel II. könyve 19, 1)
Így azon a napon gyászra fordult a gyõzelem az egész sereg számára, mert a sereg megtudta azon a napon, hogy a király bánkódik a fia miatt, (Sámuel II. könyve 19, 3)
Izrael minden törzse, az egész nép vitázott. Így beszéltek: "A király kiszabadított bennünket ellenségeink kezébõl, méghozzá a filiszteusok kezébõl szabadított ki minket. De Absalom elõl kénytelen volt elmenekülni az országból. (Sámuel II. könyve 19, 10)
