Gefunden 25068 Ergebnisse für: És
A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették. (Józsue könyve 6, 20)
Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nõn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével. (Józsue könyve 6, 21)
Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: "Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elõ azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki." (Józsue könyve 6, 22)
A fiatalemberek, a hírszerzõk bementek, s elõhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették õket egy biztos helyre Izrael táborán kívül. (Józsue könyve 6, 23)
Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézbõl és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták. (Józsue könyve 6, 24)
Abban az idõben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe elõtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsõszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére! (Józsue könyve 6, 26)
Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken. (Józsue könyve 6, 27)
Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzsébõl, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen. (Józsue könyve 7, 1)
Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtõl nyugatra fekvõ Aiba, s azt mondta nekik: "Menjetek, és kémleljétek ki az országot!" Az emberek elmentek Ait kikémlelni. (Józsue könyve 7, 2)
Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: "Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak." (Józsue könyve 7, 3)
Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtõnél le is gyõzték õket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát. (Józsue könyve 7, 5)
Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája elõtt egészen estig. Õ is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre. (Józsue könyve 7, 6)
