Gefunden 25068 Ergebnisse für: És
Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. (Jónás könyve 3, 5)
Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, õ is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült. (Jónás könyve 3, 6)
Aztán a király és a fõemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: "Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. (Jónás könyve 3, 7)
Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. (Jónás könyve 3, 8)
Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!" (Jónás könyve 3, 9)
Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette õket, és nem tette meg. (Jónás könyve 3, 10)
Jónáson nagy szomorúság vett erõt, és haragra gerjedt. (Jónás könyve 4, 1)
Így imádkozott az Úrhoz: "Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat. (Jónás könyve 4, 2)
Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Csinált magának egy sátort, és annak árnyékában ülve figyelte, hogy mi fog történni a várossal. (Jónás könyve 4, 5)
Az Úr parancsára egy ricinusbokor nõtt Jónás fölé, árnyékot vetett a feje fölé, és megvédte a rosszulléttõl. Jónás nagyon megörült a ricinusnak. (Jónás könyve 4, 6)
Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tûzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: "Jobb nekem a halál, mint az élet!" (Jónás könyve 4, 8)
Ekkor az Isten így szólt Jónáshoz: "Azt hiszed, jogos a haragod a ricinusbokor miatt?" Azt felelte: "Igen, jogosan haragszom, egészen a halálig!" (Jónás könyve 4, 9)
