Gefunden 25068 Ergebnisse für: És
Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: "Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erõs kézzel hoztál ki Egyiptomból? (Kivonulás könyve 32, 11)
Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette õket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színérõl? Lohadjon le tehát haragod és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. (Kivonulás könyve 32, 12)
Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyrõl beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre." (Kivonulás könyve 32, 13)
Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyrõl, kezében a tanúság két kõtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon: elöl és hátul írás volt rajtuk. (Kivonulás könyve 32, 15)
Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba. (Kivonulás könyve 32, 16)
Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: "A táborban csatazaj van." (Kivonulás könyve 32, 17)
Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezébõl a táblákat és szétzúzta a hegy lábán. (Kivonulás könyve 32, 19)
Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait. (Kivonulás könyve 32, 20)
Azután Mózes megkérdezte Áront: "Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bûnt hoztál rá?" (Kivonulás könyve 32, 21)
Így követelõztek: készíts nekünk egy istent, hogy elõttünk járjon, mivel az a Mózes, aki kihozott bennünket Egyiptomból - nem tudjuk mi lett vele. (Kivonulás könyve 32, 23)
Mikor Mózes látta a magáról megfeledkezett népet - mivel Áron engedte, hogy ellenségei közepette átadja magát a bálványimádásnak -, (Kivonulás könyve 32, 25)
Mózes a tábor kapujához lépett és ezt kiáltotta: "Aki az Úrral tart, jöjjön hozzám!" A leviták mind odagyûltek hozzá. (Kivonulás könyve 32, 26)