1. verba Hieremiæ filii Helciæ de sacerdotibus qui fuerunt in Anathoth in terra Beniamin
2. quod factum est verbum Domini ad eum in diebus Josiæ filii Amon regis Juda in tertiodecimo anno regni ejus
3. et factum est in diebus Joachim filii Josiæ regis Juda usque ad consummationem undecimi anni Sedeciæ filii Josiæ regis Juda usque ad transmigrationem Hierusalem in mense quinto
4. et factum est verbum Domini ad me dicens
5. priusquam te formarem in utero novi te et antequam exires de vulva sanctificavi te prophetam gentibus dedi te
6. et dixi a a a Domine Deus ecce nescio loqui quia puer ego sum
7. et dixit Dominus ad me noli dicere puer sum quoniam ad omnia quæ mittam te ibis et universa quæcumque mandavero tibi loqueris
8. ne timeas a facie eorum quia tecum ego sum ut eruam te dicit Dominus
9. et misit Dominus manum suam et tetigit os meum et dixit Dominus ad me ecce dedi verba mea in ore tuo
10. ecce constitui te hodie super gentes et super regna ut evellas et destruas et disperdas et dissipes et ædifices et plantes
11. et factum est verbum Domini ad me dicens quid tu vides Hieremia et dixi virgam vigilantem ego video
12. et dixit Dominus ad me bene vidisti quia vigilabo ego super verbo meo ut faciam illud
13. et factum est verbum Domini secundo ad me dicens quid tu vides et dixi ollam succensam ego video et faciem ejus a facie aquilonis
14. et dixit Dominus ad me ab aquilone pandetur malum super omnes habitatores terræ
15. quia ecce ego convocabo omnes cognationes regnorum aquilonis ait Dominus et venient et ponent unusquisque solium suum in introitu portarum Hierusalem et super omnes muros ejus in circuitu et super universas urbes Juda
16. et loquar judicia mea cum eis super omni malitia eorum qui dereliquerunt me et libaverunt diis alienis et adoraverunt opus manuum suarum
17. tu ergo accinge lumbos tuos et surge et loquere ad eos omnia quæ ego præcipio tibi ne formides a facie eorum nec enim timere te faciam vultum eorum
18. ego quippe dedi te hodie in civitatem munitam et in columnam ferream et in murum æreum super omnem terram regibus Juda principibus ejus et sacerdotibus et populo terræ
19. et bellabunt adversum te et non prævalebunt quia tecum ego sum ait Dominus ut liberem te
Lábjegyzetek:
1:4-5 - Isten még születése előtt hívja Jeremiást, hangsúlyozva az isteni szuverenitást és minden élet sajátos célját. Jeremiás isteni kiválasztása azt tükrözi, hogy Isten közel áll a tervéhez (lásd még Zsoltárok 139:13-16 és Efézus 2:10).
1:6-8 - Jeremiás habozik fiatalsága miatt, de Isten biztosítja őt jelenlétéről és védelméről. Ez azt mutatja, hogy az isteni képesség meghaladja az emberi korlátokat (lásd még 2Móz 4:10-12 és 2Korinthus 12:9-10).
1:9-10 - Isten megérinti Jeremiás száját, és a nemzetek prófétájává nevezi ki. Ez a gesztus a próféta által átadott Isten Igéjének tekintélyét jelképezi (lásd még Ésaiás 6:6-7 és Máté 10:20).
1:11-12 - A mandulaág látomása megerősíti Isten éberségét Igéje beteljesítésében. Ez kiemeli Isten hűségét és cselekedeteinek tökéletes időzítését (lásd még Habakuk 2:3 és Ésaiás 55:11).
1:17-19 - Isten megparancsolja Jeremiásnak, hogy álljon szilárdan az ellenállással szemben, és megígéri, hogy megerősíti őt, mint egy „megerősített várost”. Ez szemlélteti az Istenbe vetett bizalomból fakadó biztonságot (lásd még Józsué 1:9 és 2 Timótheus 1:7).
Kapcsolódó versek Liber Ieremiae, 1:
Jeremiás 1. fejezete elbeszéli a próféta elhívását. Hogyan bízza meg Isten Jeremiást a küldetésével? Ez az alapvető szöveg beszámol Jeremiás isteni hivatásáról az anyaméhtől kezdve, kezdeti ellenállásáról és Isten megerősítéséről. A fejezet olyan központi témákat mutat be, mint az isteni szuverenitás, a prófétai szó és a közelgő ítélet. A Jeremiás 1. fejezete az egész könyv alaphangját is megadja, felkészítve az olvasót az ezután következő kihívásokkal teli üzenetekre. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják ennek a döntő fontosságú prófétai elhívásnak a jelentését.
Ésaiás 49:1: "Figyeljetek rám, ti szigetek; halljátok ezt, távoli népek: Mielőtt megszülettem, hívott engem az Úr; Születésem óta említi a nevemet." - Ez a vers visszhangozza Jeremiás születés előtti elhívását a Jeremiás 1:5-ben, és a prófétai elhívás hasonló mintáját mutatja.
2Mózes 4:10: "Mózes azonban így szólt az Úrhoz: Uram! Soha nem volt könnyű beszélnem, sem a múltban, sem most, amikor beszéltél a szolgáddal. Nehéz a szám és a nyelv." - Mózes habozása Jeremiás kezdeti vonakodását tükrözi a Jeremiás 1:6-ban, ami a prófétai elhívás közös mintáját mutatja.
Ezékiel 2:6: "És te, emberfia, ne félj tőlük, sem szavaiktól. Ne félj, még akkor sem, ha tövis vesz körül, és skorpiók között élsz. Ne félj attól, amit mondanak, és ne rettegj a jelenlétüktől, bár lázadó nemzet." - Ez az Ezékielhez intézett felhívás egybecseng Isten Jeremiáshoz intézett buzdításával a Jeremiás 1:8-ban, hangsúlyozva a prófétai szolgálathoz szükséges bátorságot.
ApCsel 26:16: "Most pedig állj fel és állj fel. Azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá tegyelek, amit láttál rólam, és amit megmutatok neked." - Pál elhívása tükrözi Jeremiás elhívásának elemeit a Jeremiás 1:5-ben, megmutatva a folytonosságot abban, ahogyan Isten megbízza szolgáit.
Jelenések 10:9-10: "Így hát odamentem az angyalhoz, és megkértem, hogy adja oda a kis könyvet. Azt mondta nekem: 'Vedd és egyél. Keserű lesz a gyomrodban, de a szádban édes, mint a méz. Kivettem a kis könyvet az angyal kezéből és megettem. Édes volt a számban, mint a méz; de amikor megettem, keserű lett a gyomrom." - Jánosnak ez a tapasztalata visszaadja Isten érintését Jeremiás száján a Jeremiás 1:9-ben, ami az isteni üzenet közvetítését jelképezi.
FAQ:
Hogyan hívta Isten Jeremiást prófétának?
Isten hívta Jeremiást, mielőtt megszületett volna, kijelentve, hogy kiválasztotta és felszentelte őt a nemzetek prófétájává. Jeremiás habozott, de Isten biztosította, hogy vele lesz. (Jeremiás 1:4-10)
Mi volt a látomás a mandulaágról a Jeremiás 1. fejezetében?
Isten megmutatott Jeremiásnak egy mandulaágat, ami azt jelképezi, hogy figyelmesen teljesíti szavát. (Jeremiás 1:11-12)
Mit jelent a forrásban lévő edény víziója?
Az északra döntött forrásban lévő fazék a Babilonból Júda elleni ítéletet szimbolizálja bálványimádásáért büntetésként. (Jeremiás 1:13-16)
Hogyan erősítette meg Isten Jeremiást az ellenfeleivel szemben?
Isten megígérte, hogy Jeremiást megerősíti, mint egy megerősített várost, vasoszloppal és bronzfallal, hogy ellenálljon a királyoknak, a papoknak és a népnek. (Jeremiás 1:17-19)
Mi volt Jeremiás fő küldetése?
Jeremiást azért küldték, hogy hirdesse Isten szavát, figyelmeztetve Júdát a bűnére, és isteni ítéletet hirdetve. (Jeremiás 1:9-10)
