1. καὶ ἐπέστρεψα ἐγὼ καὶ εἶδον σὺν πάσας τὰς συκοφαντίας τὰς γινομένας ὑπὸ τὸν ἥλιον καὶ ἰδοὺ δάκρυον τῶν συκοφαντουμένων καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς παρακαλῶν καὶ ἀπὸ χειρὸς συκοφαντούντων αὐτοὺς ἰσχύς καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς παρακαλῶν
2. καὶ ἐπῄνεσα ἐγὼ σὺν τοὺς τεθνηκότας τοὺς ἤδη ἀποθανόντας ὑπὲρ τοὺς ζῶντας ὅσοι αὐτοὶ ζῶσιν ἕως τοῦ νῦν
3. καὶ ἀγαθὸς ὑπὲρ τοὺς δύο τούτους ὅστις οὔπω ἐγένετο ὃς οὐκ εἶδεν σὺν τὸ ποίημα τὸ πονηρὸν τὸ πεποιημένον ὑπὸ τὸν ἥλιον
4. καὶ εἶδον ἐγὼ σὺν πάντα τὸν μόχθον καὶ σὺν πᾶσαν ἀνδρείαν τοῦ ποιήματος ὅτι αὐτὸ ζῆλος ἀνδρὸς ἀπὸ τοῦ ἑταίρου αὐτοῦ καί γε τοῦτο ματαιότης καὶ προαίρεσις πνεύματος
5. ὁ ἄφρων περιέλαβεν τὰς χεῖρας αὐτοῦ καὶ ἔφαγεν τὰς σάρκας αὐτοῦ
6. ἀγαθὸν πλήρωμα δρακὸς ἀναπαύσεως ὑπὲρ πλήρωμα δύο δρακῶν μόχθου καὶ προαιρέσεως πνεύματος
7. καὶ ἐπέστρεψα ἐγὼ καὶ εἶδον ματαιότητα ὑπὸ τὸν ἥλιον
8. ἔστιν εἷς καὶ οὐκ ἔστιν δεύτερος καί γε υἱὸς καὶ ἀδελφὸς οὐκ ἔστιν αὐτῷ καὶ οὐκ ἔστιν περασμὸς τῷ παντὶ μόχθῳ αὐτοῦ καί γε ὀφθαλμὸς αὐτοῦ οὐκ ἐμπίπλαται πλούτου καὶ τίνι ἐγὼ μοχθῶ καὶ στερίσκω τὴν ψυχήν μου ἀπὸ ἀγαθωσύνης καί γε τοῦτο ματαιότης καὶ περισπασμὸς πονηρός ἐστιν
9. ἀγαθοὶ οἱ δύο ὑπὲρ τὸν ἕνα οἷς ἔστιν αὐτοῖς μισθὸς ἀγαθὸς ἐν μόχθῳ αὐτῶν
10. ὅτι ἐὰν πέσωσιν ὁ εἷς ἐγερεῖ τὸν μέτοχον αὐτοῦ καὶ οὐαὶ αὐτῷ τῷ ἑνί ὅταν πέσῃ καὶ μὴ ᾖ δεύτερος τοῦ ἐγεῖραι αὐτόν
11. καί γε ἐὰν κοιμηθῶσιν δύο καὶ θέρμη αὐτοῖς καὶ ὁ εἷς πῶς θερμανθῇ
12. καὶ ἐὰν ἐπικραταιωθῇ ὁ εἷς οἱ δύο στήσονται κατέναντι αὐτοῦ καὶ τὸ σπαρτίον τὸ ἔντριτον οὐ ταχέως ἀπορραγήσεται
13. ἀγαθὸς παῖς πένης καὶ σοφὸς ὑπὲρ βασιλέα πρεσβύτερον καὶ ἄφρονα ὃς οὐκ ἔγνω τοῦ προσέχειν ἔτι
14. ὅτι ἐξ οἴκου τῶν δεσμίων ἐξελεύσεται τοῦ βασιλεῦσαι ὅτι καί γε ἐν βασιλείᾳ αὐτοῦ ἐγεννήθη πένης
15. εἶδον σὺν πάντας τοὺς ζῶντας τοὺς περιπατοῦντας ὑπὸ τὸν ἥλιον μετὰ τοῦ νεανίσκου τοῦ δευτέρου ὃς στήσεται ἀντ’ αὐτοῦ
16. οὐκ ἔστιν περασμὸς τῷ παντὶ λαῷ τοῖς πᾶσιν ὅσοι ἐγένοντο ἔμπροσθεν αὐτῶν καί γε οἱ ἔσχατοι οὐκ εὐφρανθήσονται ἐν αὐτῷ ὅτι καί γε τοῦτο ματαιότης καὶ προαίρεσις πνεύματος
17. φύλαξον πόδα σου ἐν ᾧ ἐὰν πορεύῃ εἰς οἶκον τοῦ θεοῦ καὶ ἐγγὺς τοῦ ἀκούειν ὑπὲρ δόμα τῶν ἀφρόνων θυσία σου ὅτι οὔκ εἰσιν εἰδότες τοῦ ποιῆσαι κακόν
Lábjegyzetek:
4:1-3 - A Prédikátor siránkozik a világban tapasztalt elnyomás miatt, és kijelenti, hogy a halottak szerencsésebbek, mint az élők, és még jobbak azok, akik meg sem születtek. Ez a komor szemlélet tükrözi a földi igazságtalanság miatti szomorúságot (lásd még Jób 3:11-16 és Róma 8:22).
4:4-6 - A Prédikátor megjegyzi, hogy sok emberi teljesítményt az irigység motivál, ami a verseny végtelen ciklusához vezet. Arra a következtetésre jut, hogy jobb békében és nyugalomban élni kevesebb vagyonnal, mint munkával és zűrzavarral teli életben (lásd még Példabeszédek 15:16 és 1 Timóteus 6:6-7).
4:7-8 - Leírja annak az embernek az elszigeteltségét, aki fáradhatatlanul dolgozik, de nincs kivel megosztani gazdagságát. A magányról való elmélkedés rávilágít a kapcsolatok szükségességére és a gazdagság közösség nélküli ürességére (lásd még Lukács 12:16-21 és Máté 16:26).
4:9-12 - A Prédikátor dicséri a közösség és a társaság értékét, és kijelenti, hogy "kettő jobb, mint egy". Az egység támogatást, biztonságot és erőt kínál, tárgyi tanulságot az együttműködés és a testvériség fontosságáról (lásd még Példabeszédek 27:17 és Máté 18:20).
4:13-16 - A Prédikátor a hatalom és a népszerűség mulandóságán elmélkedik. Még egy bölcs uralkodót is el lehet felejteni vagy egy másikkal helyettesíteni, ami jól mutatja a hírnév és az emberi siker törékenységét (lásd még Dániel 2:21 és 1 Sámuel 2:7-8).
Kapcsolódó versek Eclesiastes, 4:
A Prédikátor 4. fejezete az élet igazságtalanságaival és nehézségeivel foglalkozik. Hogyan találsz megnyugvást egy tökéletlen világban? Ez az éleslátó szöveg olyan témákat tár fel, mint az elnyomás, a magány és a túlzott ambíció hiábavalósága. A fejezet kiemeli a barátság és az együttműködés értékét, mint az individualizmus hiúságának ellenpontját. A Prédikátor 4. fejezete arra késztet bennünket, hogy gondoljuk át prioritásainkat és kapcsolatainkat. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban vannak ebben a szemfelnyitó fejezetben szereplő akut megfigyelésekkel.
Galata 6:2: "Hordjátok egymás nehéz terheit, és így teljesítsétek Krisztus törvényét." - Praktikus megoldást kínál a Prédikátor 4. fejezetében említett magány és elnyomás problémájára.
1Thesszalonika 4:11-12: "Törekedj nyugodt életre, törődj a saját dolgoddal, és a kezeddel dolgozz, ahogy mi utasítjuk. hogy tisztességesen járjanak a kívülállók felé, és ne függjenek senkitől." - A munka és a függetlenség értékére reflektál, a Prédikátor 4. fejezetében tárgyalt témákról.
Példabeszédek 27:20: "A Sheol és a Pusztulás sohasem elégedik meg, mint ahogy az ember szeme sem elégedett meg." - A Prédikátor 4:8-ban említett emberi telhetetlenség témáját visszhangozza.
János 15:13: "Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint annak, aki életét adja barátaiért." - Olyan perspektívát kínál a kapcsolatokra, amely ellentétben áll a Prédikátor pesszimistább nézetével.
Filippi levél 2:3: "Önző becsvágyból vagy hiúságból ne tegyetek semmit, hanem alázattal tekintsetek másokat jobbnak magatoknál." - A Prédikátor 4-ben említett versengés és irigység alternatíváját kínálja.
FAQ:
Mit mond Salamon az elnyomásról és az igazságtalanságról?
Siratja az elnyomást, és látja, hogy az elnyomottaknak nincs vigasztalása, még a halottakat is boldogabbnak tartják az élőknél. (Prédikátor 4:1-3)
Hogyan írja le Salamon a féktelen ambíciót?
Bírálja azokat, akik elégedettség és kapcsolatok nélkül dolgoznak, csak a gazdagság vágya miatt. (Prédikátor 4:7-8)
Mi a barátság jelentősége Salamon szerint?
Kijelenti, hogy "kettő jobb, mint egy", mert segíthetik és erősíthetik egymást. (Prédikátor 4:9-12)
Hogyan hasonlítja össze a fejezet a bölcsességet és az ostobaságot a vezetésben?
Azt mondja, hogy jobb egy bölcs, de szegény fiatal, mint egy öreg és ostoba király, aki nem hajlandó tanácsot fogadni. (Prédikátor 4:13-14)
Mit tanít Salamon a hatalom mulandóságáról?
Megmutatja, hogy a vezetők népszerűsége múlékony, az emberek hamar elfelejtik őket. (Prédikátor 4:15-16)
