1. καὶ μνήσθητι τοῦ κτίσαντός σε ἐν ἡμέραις νεότητός σου ἕως ὅτου μὴ ἔλθωσιν ἡμέραι τῆς κακίας καὶ φθάσωσιν ἔτη ἐν οἷς ἐρεῖς οὐκ ἔστιν μοι ἐν αὐτοῖς θέλημα
2. ἕως οὗ μὴ σκοτισθῇ ὁ ἥλιος καὶ τὸ φῶς καὶ ἡ σελήνη καὶ οἱ ἀστέρες καὶ ἐπιστρέψωσιν τὰ νέφη ὀπίσω τοῦ ὑετοῦ
3. ἐν ἡμέρᾳ ᾗ ἐὰν σαλευθῶσιν φύλακες τῆς οἰκίας καὶ διαστραφῶσιν ἄνδρες τῆς δυνάμεως καὶ ἤργησαν αἱ ἀλήθουσαι ὅτι ὠλιγώθησαν καὶ σκοτάσουσιν αἱ βλέπουσαι ἐν ταῖς ὀπαῖς
4. καὶ κλείσουσιν θύρας ἐν ἀγορᾷ ἐν ἀσθενείᾳ φωνῆς τῆς ἀληθούσης καὶ ἀναστήσεται εἰς φωνὴν τοῦ στρουθίου καὶ ταπεινωθήσονται πᾶσαι αἱ θυγατέρες τοῦ ᾄσματος
5. καί γε ἀπὸ ὕψους ὄψονται καὶ θάμβοι ἐν τῇ ὁδῷ καὶ ἀνθήσῃ τὸ ἀμύγδαλον καὶ παχυνθῇ ἡ ἀκρίς καὶ διασκεδασθῇ ἡ κάππαρις ὅτι ἐπορεύθη ὁ ἄνθρωπος εἰς οἶκον αἰῶνος αὐτοῦ καὶ ἐκύκλωσαν ἐν ἀγορᾷ οἱ κοπτόμενοι
6. ἕως ὅτου μὴ ἀνατραπῇ σχοινίον τοῦ ἀργυρίου καὶ συνθλιβῇ ἀνθέμιον τοῦ χρυσίου καὶ συντριβῇ ὑδρία ἐπὶ τὴν πηγήν καὶ συντροχάσῃ ὁ τροχὸς ἐπὶ τὸν λάκκον
7. καὶ ἐπιστρέψῃ ὁ χοῦς ἐπὶ τὴν γῆν ὡς ἦν καὶ τὸ πνεῦμα ἐπιστρέψῃ πρὸς τὸν θεόν ὃς ἔδωκεν αὐτό
8. ματαιότης ματαιοτήτων εἶπεν ὁ Ἐκκλησιαστής τὰ πάντα ματαιότης
9. καὶ περισσὸν ὅτι ἐγένετο Ἐκκλησιαστὴς σοφός ἔτι ἐδίδαξεν γνῶσιν σὺν τὸν λαόν καὶ οὖς ἐξιχνιάσεται κόσμιον παραβολῶν
10. πολλὰ ἐζήτησεν Ἐκκλησιαστὴς τοῦ εὑρεῖν λόγους θελήματος καὶ γεγραμμένον εὐθύτητος λόγους ἀληθείας
11. λόγοι σοφῶν ὡς τὰ βούκεντρα καὶ ὡς ἧλοι πεφυτευμένοι οἳ παρὰ τῶν συναγμάτων ἐδόθησαν ἐκ ποιμένος ἑνὸς καὶ περισσὸν ἐξ αὐτῶν
12. υἱέ μου φύλαξαι ποιῆσαι βιβλία πολλά οὐκ ἔστιν περασμός καὶ μελέτη πολλὴ κόπωσις σαρκός
13. τέλος λόγου τὸ πᾶν ἀκούεται τὸν θεὸν φοβοῦ καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ φύλασσε ὅτι τοῦτο πᾶς ὁ ἄνθρωπος
14. ὅτι σὺν πᾶν τὸ ποίημα ὁ θεὸς ἄξει ἐν κρίσει ἐν παντὶ παρεωραμένῳ ἐὰν ἀγαθὸν καὶ ἐὰν πονηρόν
Lábjegyzetek:
12:1 - Az a buzdítás, hogy emlékezzünk a Teremtőre a fiatalság korában, rávilágít az Isten korai keresésének fontosságára. Ez hangsúlyozza a hit és a lelki elkötelezettség jelentőségét az élet során (lásd még Példabeszédek 22:6 és Zsolt 119:9).
12:2-5 - Az öregedés metaforája az élet törékenységét és a halál elkerülhetetlenségét szemlélteti. Ez a rész arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk az élet mulandóságán és az értelem keresésének sürgető voltán (lásd még Jakab 4:14 és 2 Korinthus 4:16-18).
12:6-7 - A porba való visszatérés leírása a halandóságot és a bölcs és félelmetes élet szükségességét szimbolizálja. A halál valóságának arra kell ösztönöznie bennünket, hogy ápoljuk napjainkat, és céltudatosan cselekedjünk (lásd még 1Mózes 3:19 és Zsidók 9:27).
12:8-10 - A szerző megerősíti, hogy Isten nélkül minden dolog hiábavaló. A bölcsességre és megértésre való törekvés központi szerepet játszik az értelmes életben, és a szerző tapasztalata átgondolt perspektívát kínál az élet értelmére (lásd még Róma 1:21 és 1 Korinthus 1:25).
12:13-14 - A könyv következtetése hangsúlyozza, hogy az ember kötelessége félni Istent és betartani parancsolatait. Ez a központi üzenet felhívás az engedelmességre és az isteni szuverenitás elismerésére minden dolog felett (lásd még Prédikátor 3:14 és Máté 28:19-20).
Kapcsolódó versek Eclesiastes, 12:
A Prédikátor 12. fejezete azzal a felhívással zárul, hogy emlékezzünk a Teremtőre. Mi a jól megélt élet lényege? Ez a költői és mélyreható szöveg allegorikusan írja le az öregedést, hangsúlyozva az Istenkeresés fontosságát a fiatalságban. A fejezet összefoglalja a könyv témáit: az Isten nélküli élet hiúságát és az Úr félelmét, mint a bölcsesség alapelvét. A Prédikátor 12. fejezete olyan életre hív bennünket, amelynek középpontjában Isten, mint a maradandó értelem egyetlen forrása áll. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megkoronázzák e befejező fejezet alapvető tanulságait.
Zsoltárok 71:9: "Ne utasíts el öreg koromban; ne hagyj el, ha elfogy az erőm." - Ez a zsoltár a Prédikátor 12:1-7 témáját tükrözi az öregség nehézségeiről.
2Timótheus 3:16-17: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjavításra és az igazságban való nevelésre, hogy Isten embere minden jó cselekedetre felkészítve legyen." - Ez a rész összecseng a Prédikátor 12:11-el a bölcsek szavainak értékéről.
Máté 12:36: "De mondom nektek, hogy az ítélet napján az emberek számot adnak minden haszontalan szavukról, amelyeket kimondtak." - Ez a Jézustól kapott figyelmeztetés összhangban van a Prédikátor 12:14-vel a végső ítéletről.
5Móz 10:12: "Nos, Izrael, mit kér tőled az Úr, a te Istened, mint hogy féld az Urat, a te Istenedet, járj minden útjain, szeresd őt, és teljes szívedből és teljes erődből szolgáld az Urat, a te Istenedet? lélek," - Ez a vers tükrözi a Prédikátor 12:13 következtetését az Isten félelméről és a parancsolatainak betartásáról.
1Korinthus 13:12: "Most tehát csak egy homályos tükröződést látunk, mint egy tükörben; de majd szemtől szembe látjuk. Most már részben tudom; akkor teljesen ismerni fogom, amint teljesen ismert vagyok." - Pálnak ez a részlete visszhangozza Prédikátor témáját az emberi tudás korlátairól, szemben a tudás teljességével az örökkévalóságban.
FAQ:
Mit jelent az, hogy „emlékezz Teremtődre ifjúkorodban”?
Ez azt jelenti, hogy keresd Istent, amíg még van erőd, mielőtt megérkeznek az öregség nehézségei. (Prédikátor 12:1)
Hogyan írja le a Prédikátor 12. fejezete az öregséget?
Mint a nehézségek időszaka, amikor az érzékek elgyengülnek, és a test elhasználódik. Ez az élet rövidségére emlékeztet bennünket. (Prédikátor 12:2-5)
Mit jelent az, hogy „a por visszatér a földbe, ahogy volt, és a lélek visszatér Istenhez”?
Ez azt jelenti, hogy a test visszatér a föld porába, a szellem pedig visszatér Istenhez, hogy számot adjon. (Prédikátor 12:7)
Mi a Prédikátor végső következtetése az életről?
Az Istent félni és parancsolatainak engedelmeskedni az élet célja, mert minden cselekedetet Ő fog megítélni. (Prédikátor 12:13-14)
Mit tanít a Prédikátor 12. fejezete a végső ítéletről?
Azt tanítja, hogy Isten minden tettet napvilágra hoz, legyen az jó vagy rossz, és mindenkit igazságosan ítél meg. (Prédikátor 12:14)
