1. τοῖς πᾶσιν χρόνος καὶ καιρὸς τῷ παντὶ πράγματι ὑπὸ τὸν οὐρανόν
2. καιρὸς τοῦ τεκεῖν καὶ καιρὸς τοῦ ἀποθανεῖν καιρὸς τοῦ φυτεῦσαι καὶ καιρὸς τοῦ ἐκτῖλαι πεφυτευμένον
3. καιρὸς τοῦ ἀποκτεῖναι καὶ καιρὸς τοῦ ἰάσασθαι καιρὸς τοῦ καθελεῖν καὶ καιρὸς τοῦ οἰκοδομῆσαι
4. καιρὸς τοῦ κλαῦσαι καὶ καιρὸς τοῦ γελάσαι καιρὸς τοῦ κόψασθαι καὶ καιρὸς τοῦ ὀρχήσασθαι
5. καιρὸς τοῦ βαλεῖν λίθους καὶ καιρὸς τοῦ συναγαγεῖν λίθους καιρὸς τοῦ περιλαβεῖν καὶ καιρὸς τοῦ μακρυνθῆναι ἀπὸ περιλήμψεως
6. καιρὸς τοῦ ζητῆσαι καὶ καιρὸς τοῦ ἀπολέσαι καιρὸς τοῦ φυλάξαι καὶ καιρὸς τοῦ ἐκβαλεῖν
7. καιρὸς τοῦ ῥῆξαι καὶ καιρὸς τοῦ ῥάψαι καιρὸς τοῦ σιγᾶν καὶ καιρὸς τοῦ λαλεῖν
8. καιρὸς τοῦ φιλῆσαι καὶ καιρὸς τοῦ μισῆσαι καιρὸς πολέμου καὶ καιρὸς εἰρήνης
9. τίς περισσεία τοῦ ποιοῦντος ἐν οἷς αὐτὸς μοχθεῖ
10. εἶδον σὺν τὸν περισπασμόν ὃν ἔδωκεν ὁ θεὸς τοῖς υἱοῖς τοῦ ἀνθρώπου τοῦ περισπᾶσθαι ἐν αὐτῷ
11. σὺν τὰ πάντα ἐποίησεν καλὰ ἐν καιρῷ αὐτοῦ καί γε σὺν τὸν αἰῶνα ἔδωκεν ἐν καρδίᾳ αὐτῶν ὅπως μὴ εὕρῃ ὁ ἄνθρωπος τὸ ποίημα ὃ ἐποίησεν ὁ θεός ἀπ’ ἀρχῆς καὶ μέχρι τέλους
12. ἔγνων ὅτι οὐκ ἔστιν ἀγαθὸν ἐν αὐτοῖς εἰ μὴ τοῦ εὐφρανθῆναι καὶ τοῦ ποιεῖν ἀγαθὸν ἐν ζωῇ αὐτοῦ
13. καί γε πᾶς ὁ ἄνθρωπος ὃς φάγεται καὶ πίεται καὶ ἴδῃ ἀγαθὸν ἐν παντὶ μόχθῳ αὐτοῦ δόμα θεοῦ ἐστιν
14. ἔγνων ὅτι πάντα ὅσα ἐποίησεν ὁ θεός αὐτὰ ἔσται εἰς τὸν αἰῶνα ἐπ’ αὐτῷ οὐκ ἔστιν προσθεῖναι καὶ ἀπ’ αὐτοῦ οὐκ ἔστιν ἀφελεῖν καὶ ὁ θεὸς ἐποίησεν ἵνα φοβηθῶσιν ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ
15. τὸ γενόμενον ἤδη ἐστίν καὶ ὅσα τοῦ γίνεσθαι ἤδη γέγονεν καὶ ὁ θεὸς ζητήσει τὸν διωκόμενον
16. καὶ ἔτι εἶδον ὑπὸ τὸν ἥλιον τόπον τῆς κρίσεως ἐκεῖ ὁ ἀσεβής καὶ τόπον τοῦ δικαίου ἐκεῖ ὁ ἀσεβής
17. εἶπα ἐγὼ ἐν καρδίᾳ μου σὺν τὸν δίκαιον καὶ σὺν τὸν ἀσεβῆ κρινεῖ ὁ θεός ὅτι καιρὸς τῷ παντὶ πράγματι καὶ ἐπὶ παντὶ τῷ ποιήματι
18. ἐκεῖ εἶπα ἐγὼ ἐν καρδίᾳ μου περὶ λαλιᾶς υἱῶν τοῦ ἀνθρώπου ὅτι διακρινεῖ αὐτοὺς ὁ θεός καὶ τοῦ δεῖξαι ὅτι αὐτοὶ κτήνη εἰσὶν καί γε αὐτοῖς
19. ὅτι συνάντημα υἱῶν τοῦ ἀνθρώπου καὶ συνάντημα τοῦ κτήνους συνάντημα ἓν αὐτοῖς ὡς ὁ θάνατος τούτου οὕτως ὁ θάνατος τούτου καὶ πνεῦμα ἓν τοῖς πᾶσιν καὶ τί ἐπερίσσευσεν ὁ ἄνθρωπος παρὰ τὸ κτῆνος οὐδέν ὅτι τὰ πάντα ματαιότης
20. τὰ πάντα πορεύεται εἰς τόπον ἕνα τὰ πάντα ἐγένετο ἀπὸ τοῦ χοός καὶ τὰ πάντα ἐπιστρέφει εἰς τὸν χοῦν
21. καὶ τίς οἶδεν πνεῦμα υἱῶν τοῦ ἀνθρώπου εἰ ἀναβαίνει αὐτὸ εἰς ἄνω καὶ πνεῦμα τοῦ κτήνους εἰ καταβαίνει αὐτὸ κάτω εἰς γῆν
22. καὶ εἶδον ὅτι οὐκ ἔστιν ἀγαθὸν εἰ μὴ ὃ εὐφρανθήσεται ὁ ἄνθρωπος ἐν ποιήμασιν αὐτοῦ ὅτι αὐτὸ μερὶς αὐτοῦ ὅτι τίς ἄξει αὐτὸν τοῦ ἰδεῖν ἐν ᾧ ἐὰν γένηται μετ’ αὐτόν
Lábjegyzetek:
3:1-8 - A Prédikátor egy híres verset mutat be az időről, azt állítva, hogy mindennek megvan a maga ideje az ég alatt. Az élet évszakokból áll, és minden esemény Isten szuverenitása alatt áll, illusztrálva az isteni rendet a látszólagos káosz felett (lásd még Zsoltárok 31:15 és ApCsel 17:26).
3:9-11 - Bár az ember tudatában van az időnek és az örökkévalóságnak, nem tudja felfogni Isten teljes tervét. Ez rávilágít az emberi korlátokra és Isten szándékának misztériumára, de egyúttal Isten teremtésének szépségére is (lásd még Róma 11:33 és Ésaiás 55:8-9).
3:12-13 - A Prédikátor megerősíti, hogy a legjobb, amit egy emberi lény tehet, ha élvezi a munkáját és munkája gyümölcsét, amely Isten ajándéka. Ez Isten közös kegyelmét tükrözi az egész emberiség felé (lásd még Zsoltárok 128:1-2 és 1 Timóteus 6:17).
3:14-15 - Amit Isten tesz, az örök és változatlan. Mindennek, ami történik, célja van, és az ember nem tud sem hozzátenni, sem kivonni Isten tervét. Ez kiemeli az isteni szuverenitást és azt a tiszteletet, amellyel munkája előtt kell lennünk (lásd még Zsoltárok 33:11 és Jakab 4:15).
3:16-17 - A Prédikátor elmélkedik a világban tapasztalható igazságtalanságon és gonoszságon, de megerősíti, hogy Isten a kellő időben megítél minden cselekedetet. Isten végső igazságossága biztos, még ha jelenleg nem is látható (lásd még Zsolt 9:7-8 és 2Kor 5:10).
Kapcsolódó versek Eclesiastes, 3:
A Prédikátor könyve 3. fejezete az időről és az isteni gondviselésről szól. Hogyan lehet megérteni az élet körforgását? Ez az ikonikus szöveg az élet évszakairól szóló híres verset tartalmazza, hangsúlyozva, hogy mindennek megvan a maga ideje. A fejezet olyan témákat dolgoz fel, mint Isten szuverenitása, az élet rövidsége és az értelem keresése egy folyamatosan változó világban. A Prédikátor könyve 3. fejezete arra hív bennünket, hogy gondoljuk át halandóságunkat és Isten örökkévaló tervét. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összecsengenek ennek az átgondolt fejezetnek az időtlen igazságaival.
Róma 8:28: "Tudjuk, hogy Isten mindenben azoknak javára dolgozik, akik szeretik őt, akiket az ő szándéka szerint hívott el." - Alternatív perspektívát kínál az idő és a cél fogalmához a Prédikátor 3. fejezetében.
Galata 4:4: "De amikor eljött az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, aki törvény alatt született." - Ellentéte a Prédikátor könyvének ciklikus időszemléletével, lineáris és irányított történelemszemléletet mutat be.
1Péter 1:24-25: "Mert „az egész emberiség olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a fű virága; a fű elszárad, virága lehull, de az Úr igéje örökké megmarad."" - Az emberi élet mulandóságának témáját visszhangozza a Prédikátor könyvében, de perspektívát kínál az állandóságra.
Jelenések 21:4: "Minden könnyet letöröl a szemedről. Nem lesz többé halál, sem szomorúság, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi rend elmúlt." - Egy eszkatologikus látásmódot mutat be, amely ellentétben áll a Prédikátor könyvében leírt végtelennek tűnő ciklussal.
Zsidók 9:27: "Ugyanúgy, ahogyan az embernek egyszer meg kell halnia, majd ítélettel kell szembenéznie." - Megerősíti a Prédikátor könyvében említett halál valóságát, de hozzáadja az ítélet perspektíváját.
FAQ:
Mit jelent az, hogy "minden célnak megvan az ideje az ég alatt"?
Salamon azt tanítja, hogy az élet minden eseménynek meghatározott időpontokat, és Isten irányítja az összes évszakot. (Prédikátor 3:1-8)
Hogyan tárgyalja a Prédikátor 3. fejezete az örökkévalóság témáját?
Isten az örökkévalóságot az emberek szívébe helyezte, de ők nem értik teljesen Isten terveit. (Prédikátor 3:11)
Mit mond Salamon Isten ítéletéről?
Megerősíti, hogy Isten a kellő időben megítéli az igazakat és a gonoszokat, mert mindennek célja van. (Prédikátor 3:17)
Hogyan foglalkozik a fejezet a halállal?
Salamon arra gondol, hogy az emberek és az állatok is meghalnak, hangsúlyozva az emberi lét korlátozottságát. (Prédikátor 3:19-20)
Mit ajánl Salamon az életről?
Arra buzdít, hogy élvezzük a jelent, mert ez Isten ajándéka, a jövő miatti aggódás nélkül. (Prédikátor 3:12-13)
