Zakariás könyve, 11
1. Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tûz!
2. [Jajgass, cédrus, mert ledõlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdõt.
3. Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelõk. Hallga! Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsõsége!
4. Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat!
5. Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik õket. Akik meg eladták, azok így szólnak: "Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!" És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük.
6. [Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! - mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki õket a kezükbõl.]
7. Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedõknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem "Kegyelem"-nek, a másikat meg "Egység"-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat.
8. Egy hónap alatt három pásztort ûztem el, keserûség fogta el a lelkem miattuk, és õk is megvetettek.
9. Ekkor azt mondtam: "Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát."
10. Ezzel megfogtam a "Kegyelem" nevû botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel.
11. Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedõk, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava.
12. Így szóltam hozzájuk: "Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon." Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt.
13. Az Úr ekkor azt mondta nekem: "Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!" Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába.
14. Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek "Egység" volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.
15. Az Úr ismét szólt hozzám: "Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré.
16. Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygõ után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket.
17. Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!"