Löydetty 133 Tulokset: mintha
A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnõtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyerébõl és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. (Sámuel II. könyve 12, 3)
Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: "Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat. (Sámuel II. könyve 14, 2)
Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentõl kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak. (Sámuel II. könyve 16, 23)
és visszahozom neked az egész népet, mintha egy menyasszony térne vissza a võlegényéhez, hiszen te csak egy embernek akarod az életét, így a nép megmenekülhet." (Sámuel II. könyve 17, 3)
Joáb megkérdezte Amazától: "Jól vagy, testvérem?" Közben Joáb a jobb kezével megfogta Amazát a szakállánál fogva, mintha meg akarná ölelni. (Sámuel II. könyve 20, 9)
Izrael királya azonban így felelt neki: "Azt mondja a közmondás: Aki felölti övét, ne büszkélkedjék, mintha már letenné." (Királyok I. könyve 20, 11)
A követ, aki elment Mikajehut elhívni, figyelmeztette: "A próféták szavai egyhangúlag kedvezõk a király számára. Kérlek, a te beszéded is legyen olyan, mintha közülük való lenne! Mondj te is jót!" (Krónikák II. könyve 18, 12)
A Magasságbeli ugyanis úgy tekinti az alamizsnát, mintha neki adnánk értékes áldozati adományt. (Tóbiás könyve 4, 11)
Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok elõõrséhez, de ne vonuljatok le. (Judit könyve 14, 2)
A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtõl, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtõl, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. (b) Szépségében elpirult, arca derûs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. (c) Amikor minden ajtón áthaladt, a király elõtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. (d) Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. (e) Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: (f) "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!" (Eszter könyve 5, 1)
Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna. (Jób könyve 5, 14)
Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhébõl. (Jób könyve 10, 19)
