Löydetty 1158 Tulokset: király
Mégis, mivel Absalom erõltette, hát elengedte vele Amnont és a király fiait, mind. Absalom királyi lakomát csapott, (Sámuel II. könyve 13, 27)
Absalom szolgái úgy tettek Amnonnal, amint Absalom parancsolta. Erre a király fiai felugrottak, ki-ki öszvérére kapott és menekült. (Sámuel II. könyve 13, 29)
Még úton voltak, amikor a hír már Dávid fülébe jutott: "Absalom mind megölte a király fiait, nem hagyott közülük élve egyetlen egyet sem!" (Sámuel II. könyve 13, 30)
Erre a király felállt, megszaggatta ruháját és a földre vetette magát. Udvari emberei is mind úgy álltak ott, megszaggatott ruhában. (Sámuel II. könyve 13, 31)
De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt és azt mondta: "Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral. (Sámuel II. könyve 13, 32)
Alighogy befejezte szavait, megérkeztek a királyfiak és elkezdtek hangosan sírni. A király és udvari emberei szintén nagy jajgatásba fogtak. (Sámuel II. könyve 13, 36)
Maga Absalom azonban elmenekült és Ammihud fiához, Gesur királyához, Talmaihoz ment. A király egész idõ alatt gyászolta fiát. (Sámuel II. könyve 13, 37)
A király belenyugodott Amnon halálába, s így nem neheztelt tovább Absalomra. (Sámuel II. könyve 13, 39)
Joáb, Ceruja fia észrevette, hogy a király szíve megenyhült Absalom iránt. (Sámuel II. könyve 14, 1)
A Tekoába való asszony tehát bement a királyhoz, arcra borult a földön, hódolt elõtte és így beszélt: "Segíts rajtam, ó király!" (Sámuel II. könyve 14, 4)
A király megkérdezte: "Mi bajod van?" "Nagy gyászban vagyok - felelte. - Meghalt az uram. (Sámuel II. könyve 14, 5)
Erre a király azt mondta az asszonynak: "Menj haza, majd intézkedem ügyedben!" (Sámuel II. könyve 14, 8)
