Löydetty 46 Tulokset: hagyta

  • Dávid nem hagyta, hogy akár a férfiak, akár a nõk élve kerüljenek Gátba, mert azt gondolta magában: "Elterjeszthetik rólunk a hírt: Lám, ezt tette Dávid". Így tett Dávid egész idõ alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott. (Sámuel I. könyve 27, 11)

  • Aztán azt mondta Dávid Abisájnak és tisztjeinek: "Ha a saját fiam, aki ágyékomból származik, az életemre tör, mennyivel inkább Benjaminnak ez a fia itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki. (Sámuel II. könyve 16, 11)

  • a király kemény választ adott a népnek, s figyelmen kívül hagyta a tanácsot, amelyet a vének adtak neki. (Királyok I. könyve 12, 13)

  • Izajás még nem hagyta el a középsõ udvart, amikor történt, hogy az Úr e szavakat intézte hozzá: (Királyok II. könyve 20, 4)

  • Ám õ figyelmen kívül hagyta az öregek tanácsát, akik figyelmeztették. - Azoktól az ifjaktól kért tanácsot, akik vele nevelkedtek, és az udvarához tartoztak. (Krónikák II. könyve 10, 8)

  • Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétõl. Ezért pusztulni hagyta õket, ahogy magatok is láthatjátok. (Krónikák II. könyve 30, 7)

  • Amikor a király visszatért a kertbõl a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: "A királynén akar erõszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?" Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát. (Eszter könyve 7, 8)

  • Miért hagyta világra jönni a szenvedõt, s szomorú szívûnek miért adott életet? (Jób könyve 3, 20)

  • Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható. (Jób könyve 23, 16)

  • Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsõségét ellenség kezére adta. (Zsoltárok könyve 78, 61)

  • Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje õket. (Zsoltárok könyve 106, 15)

  • Zakariás fiát, Józsefet, valamint a nép egyik vezetõjét, Azariást a sereg maradékával Júdeában hagyta biztosítékul (Makkabeusok I. könyve 5, 18)


“O demônio é forte com quem o teme, mas é fraquíssimo com quem o despreza.” São Padre Pio de Pietrelcina