Löydetty 46 Tulokset: hagyta

  • Ezért hadba vonult ellenük, testvérét, Simont pedig az országban hagyta. (Makkabeusok I. könyve 11, 64)

  • Menelausz akkor testvérét, Lizimachuszt tette meg helyettesének a fõpapi tisztségben, Szosztratosz pedig a ciprusiak parancsnokát, Krateszt hagyta hátra helyettesül. (Makkabeusok II. könyve 4, 29)

  • A király sietve útra kelt, hogy elnyomja a fölkelést. Helyetteséül egyik elõkelõ emberét, Andronikoszt hagyta hátra. (Makkabeusok II. könyve 4, 31)

  • Így halt meg, és halálával a nagylelkûség példáját és az igazi erény emlékét hagyta hátra, nemcsak az ifjúságnak, hanem a nép többségének is. (Makkabeusok II. könyve 6, 31)

  • Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bûntõl. (Bölcsesség könyve 10, 13)

  • Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki. (Bölcsesség könyve 10, 14)

  • Így keresett már az õsrégi idõben, amikor a gõgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta. (Bölcsesség könyve 14, 6)

  • Salamon megtért atyáihoz, s utódul egyik ivadékát hagyta: "A nép balgaságát", a legkevésbé okost, Rechabeámot, aki a népet lázadásba vitte. (Sirák fia könyve 47, 23)

  • Õk azonban így válaszoltak: "Nem iszunk bort, mert õsatyánk, Rechab fia, Jonadab ezt a parancsot hagyta ránk: Sohase igyatok bort, sem ti, sem fiaitok; (Jeremiás könyve 35, 6)

  • Mert országuk eltelt gonoszsággal Izrael Szentje ellen. De Izrael nem lett özveggyé, nem hagyta el Istene, a Seregek Ura. (Jeremiás könyve 51, 5)

  • Az özvegytõl elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta. (Báruk könyve 4, 16)

  • Akkor ezt mondta nekem: "Láttad, emberfia, mit mûvelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát." (Ezekiel könyve 8, 12)


“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina