Löydetty 246 Tulokset: Minket
s jóllehet ezek az emberek jók voltak hozzánk. Nem háborgattak minket és nem veszett el soha semmi, amikor felhúzódtunk a közelükbe, és kinn tanyáztunk a határban. (Sámuel I. könyve 25, 15)
Dávid azonban így szólt: "Ne tegyetek így, amikor az Úr megsegített minket: védelmezett és a hatalmunkba adta azt a rablóbandát, amely ellenünk támadt. (Sámuel I. könyve 30, 23)
Izrael minden törzse, az egész nép vitázott. Így beszéltek: "A király kiszabadított bennünket ellenségeink kezébõl, méghozzá a filiszteusok kezébõl szabadított ki minket. De Absalom elõl kénytelen volt elmenekülni az országból. (Sámuel II. könyve 19, 10)
Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el és nem taszít el minket, (Királyok I. könyve 8, 57)
Arám királyának emiatt nyugtalanná vált a szíve, hívatta szolgáit, s így szólt hozzájuk: "Meg tudjátok nekem mondani, ki árult el minket Izrael királyának?" (Királyok II. könyve 6, 11)
Ne hagyjátok, hogy Hiszkija az Úrral vigasztaljon titeket, azt állítva: az Úr majd megment minket és biztos, hogy nem adja ezt a várost Asszíria királyának kezére. (Királyok II. könyve 18, 30)
míg majd elmegyek és elviszlek benneteket egy olyan országba, amelyik olyan, mint a tietek; olyan országba, ahol bõségben van a gabona és a bor; olyan országba, ahol rengeteg az olajfa és a méz. Életben maradtok, nem kell elpusztulnotok. Ne hallgassatok Hiszkijára, félrevezet benneteket, amikor azt mondja: az Úr megment minket! (Királyok II. könyve 18, 32)
De te, Uram, Istenünk, szabadíts ki minket kezébõl, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!" (Királyok II. könyve 19, 19)
Kiáltsátok: Ments meg minket, ments ki a pogányok közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk dicséreteddel. (Krónikák I. könyve 16, 35)
Most tehát egész Izrael elõtt, amely lát minket, Isten gyülekezete elõtt, Istenünk elõtt, aki hall minket, keressétek és tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek a parancsait, hogy birtokolhassátok ezt a szép országot, s azt örökségként mindörökre átadhassátok fiaitoknak. (Krónikák I. könyve 28, 8)
Ami minket illet, nekünk az Úr az Istenünk, mi nem hagytuk el. Papjaink, akik az Úr elõtt szolgálatot teljesítenek, Áron fiai, meg a leviták is a maguk szolgálatában. (Krónikák II. könyve 13, 10)
Majd Aza segítségül hívta az Urat, az õ Istenét, és így fohászkodott: "Uram, kívüled nincs senki, aki meg tudná segíteni a sokasággal szemben az erõtlent. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mivel benned bíztunk és a te nevedben vonultunk ki e sokaság ellen. Urunk, te vagy a mi Istenünk, ne engedd, hogy szembeszegüljön veled az ember!" (Krónikák II. könyve 14, 10)
