Löydetty 246 Tulokset: Minket
fölkeresték Zerubbábelt, Jesuát és a családfõket, és így szóltak hozzájuk: "Hadd építsük mi is veletek, hiszen ugyanúgy keressük Isteneteket, mint ti, s neki mutatunk be áldozatot Asszarhaddon, Asszur királya korától kezdve, aki idehozott minket." (Ezdrás könyve 4, 2)
Szégyelltem ugyanis a királytól fegyveres segítséget és lovasokat kérni, hogy oltalmazzanak minket az úton az ellenség ellen. Azt mondtam a királynak: "Istenünk keze vezérli azokat, akik õt keresik, és megáldja õket. Azokat azonban, akik elfordulnak tõle, hatalma és haragja sújtja." (Ezdrás könyve 8, 22)
Így hát böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz, és õ meghallgatott minket. (Ezdrás könyve 8, 23)
Az elsõ hónap tizenkettedik napján indultunk el az Ahava folyótól, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünknek fölöttünk volt a keze, s megóvott minket az ellenségtõl és az útonállóktól az úton. (Ezdrás könyve 8, 31)
Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védõfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben. (Ezdrás könyve 9, 9)
megszeghetnénk-e még parancsaidat és szövetkezhetnénk-e ezekkel az utálatra méltó népekkel? Nemde föllángolna haragod és elpusztítanál minket, nem hagynád meg a csekély maradékot sem? (Ezdrás könyve 9, 14)
Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás, meg az arab Gesem megtudta, gúnyolódott rajtunk és megvetett minket. "Mit mûveltek ott?" - kérdezték. "Tán föl akartok lázadni a király ellen?" (Nehemiás könyve 2, 19)
Istenünk, halld meg, hogy csúfolnak minket! Gúnyolódásuk hulljon vissza fejükre. Legyen részük megvetésben fogságnak a földjén. (Nehemiás könyve 3, 36)
De történt, hogy a közelükben lakó zsidók tízszer is figyelmeztettek minket: "Ellenünk vonulnak minden helységbõl, ahol csak laknak!" (Nehemiás könyve 4, 6)
Meg akartak félemlíteni minket, és azt gondolták: "Kezük abbahagyja a munkát és nem fejezik majd be." De ellenkezõleg, erõt gyûjtöttem kezembe. (Nehemiás könyve 6, 9)
S ha meghaltak is, ez még nem ok arra, hogy minket büntess. Halj meg te is utánuk, ne lássunk tõled soha az életben se fiút, se lányt!" (Tóbiás könyve 3, 9)
Most már nincs senki, aki megmenthetne bennünket. Isten a kezükbe adott minket, hogy a szomjúság földre tiporjon bennünket elõttük, és teljesen elpusztulunk. (Judit könyve 7, 25)
