Löydetty 25068 Tulokset: És
Akkor majd prédává lesz kincsük, házuk meg pusztasággá. Házat építettek? Nem fogják lakni! Szõlõt ültettek? Nem fogják inni a borát! (Szofoniás könyve 1, 13)
Az a nap a haragnak a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja, a pusztításnak és a fosztogatásnak a napja, a sötétségnek és a homálynak a napja, a felhõknek és a komor fellegeknek a napja. (Szofoniás könyve 1, 15)
Olyan nap, amelyen harsog a kürt és felhangzik a csatakiáltás a megerõsített városok és a magas bástyák ellen. (Szofoniás könyve 1, 16)
Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd, mint a vakok, [mert vétkeztek az Úr ellen]. Vérük kiloccsan, mintha por volna, holttestük, mintha szemét. (Szofoniás könyve 1, 17)
Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg õket. Az Úr haragjának napján, féltékenysége tüzében elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja a föld minden lakóját. (Szofoniás könyve 1, 18)
keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján. (Szofoniás könyve 2, 3)
Gáza bizony lakatlanná válik, Askelon meg pusztasággá. Asdodot fényes nappal ûzik el, Ekront pedig tövestül kitépik. (Szofoniás könyve 2, 4)
Jaj a tengerpart lakóinak, és a krétaiak nemzetségének! Ezt mondja az Úr nektek: "Megalázlak, filiszteusok földje, lerombollak, kiirtom lakóidat. (Szofoniás könyve 2, 5)
Legelõ lesz belõled, tengerpart, pásztorok mezeje, és juhok akla. (Szofoniás könyve 2, 6)
Osztályrészül jutsz majd annak, aki megmarad Júda házából. Kihajtanak oda legeltetni, este pedig lepihennek Askelon házai között, mert az Úr, az õ Istenük meglátogatja õket, és jóra fordítja sorsukat." (Szofoniás könyve 2, 7)
Hallottam, amint Moáb gyalázkodott, és Ammon fiai káromkodtak: gyalázták népemet, és kérkedtek határaikkal. (Szofoniás könyve 2, 8)
Ezért - amint igaz, hogy élek! - mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Moáb olyan lesz, mind Szodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomorra: a bogáncs birodalmává, sóhalmazzá, pusztasággá mindörökre. Népem maradéka kifosztja õket, aki fennmarad a népbõl, tulajdonul kapja. (Szofoniás könyve 2, 9)
