1. József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta.

2. Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt,

3. s ezzel negyven nap telt el. Ennyi idõt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napos gyászt tartottak.

4. A gyászidõ leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: "Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál.

5. Atyám esküt vett ki tõlem és azt mondta: "Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem." Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek."

6. A fáraó ezt válaszolta: "Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett."

7. József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselõi, Egyiptom földjének minden méltósága,

8. továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belsõ személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén.

9. Szekerek és lovasok is kísérték õket, így a menet igen nagy volt.

10. Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának.

11. Mikor a föld lakói, a kánaániták a Góren-ha-Atad-i gyászünnepélyt látták, így szóltak: "Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van." Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik.

12. Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta.

13. Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetõhelynek.

14. Azután József ismét visszatért Egyiptomba: õ, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére.

15. József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: "Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?"

16. Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: "Atyád halála elõtt meghagyta nekünk,

17. hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bûnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét." József sírt az üzenet hallatára.

18. Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak elõtte és így szóltak: "Nézd, szolgáid vagyunk."

19. De József így beszélt hozzájuk: "Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én?

20. Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet.

21. Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekrõl! Így vigasztalta õket és barátságosan beszélt hozzájuk.

22. József Egyiptomban maradt: õ és atyja házanépe. József 110 esztendõs lett.

23. József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek.

24. József meghagyta testvéreinek: "Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebbõl az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért."

25. Azután megeskette Izrael fiait: "Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!"

26. József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.





“A prática das bem-aventuranças não requer atos de heroísmo, mas a aceitação simples e humilde das várias provações pelas quais a pessoa passa.” São Padre Pio de Pietrelcina