1. Jób akkor válaszolt és így szólt:

2. Sokat segítettél a tehetetlenen, az erõtlen karnak támaszul szolgáltál;

3. jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességrõl tettél bizonyságot!

4. De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belõled?

5. Összerezzennek még az árnyak is, megijed a víz is, s mind, ami benne él.

6. Elõtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva.

7. Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti.

8. Õ sûríti össze a vizet felhõkbe, s nem szakad el alattuk az ég boltozata.

9. Õ az, aki elfödi a telihold arcát, felhõtakaróját fölé borítja.

10. A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos.

11. Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától.

12. Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik.

13. Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze.

14. De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tõle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?




“Onde não há obediência, não há virtude. Onde não há virtude, não há bem, não há amor; e onde não há amor, não há Deus; e sem Deus não se chega ao Paraíso. Tudo isso é como uma escada: se faltar um degrau, caímos”. São Padre Pio de Pietrelcina