Jeremiás könyve, 16

1. Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

2. Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és lányaid ezen a helyen.

3. Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a lányokról, akik ezen a helyen születnek, és az anyákról, akik szülik, meg az apákról, akik nemzik õket ezen a földön:

4. Nyomorúságos halállal halnak majd meg; senki sem siratja meg és el sem temetik õket; olyanok lesznek, mint a föld színén szétszórt ganéj; kard és éhínség által vesznek el, s holttestük az ég madarainak és a mezõ vadjainak lesz a martalékuk.

5. Majd így folytatta szózatát az Úr: Ne menj be olyan házba, ahol gyászolnak; se sírni ne menj be, se részvétedet kifejezni. Mert elvettem ettõl a néptõl a békességet - mondja az Úr -, megvontam tõlük az irgalmat és a könyörületet.

6. Meghal apraja-nagyja ennek az országnak, és nem lesz részük sem temetésben, sem siratásban. Senki nem vagdossa meg magát értük, sem a haját nem nyírja le.

7. A gyászolónak nem tör senki kenyeret, hogy megvigasztalja halottjáért; a vigasztalás poharát sem nyújtják neki apjáért és anyjáért.

8. De a víg lakoma házába se menj be, hogy ott leülj, egyél és igyál.

9. Mert azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhallgattatom ezen a helyen a szemetek láttára, és még a ti napjaitokban az öröm szavát és a vidámság szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát.

10. Ha majd ezt mind tudtára adod ennek a népnek, és megkérdezik: "Miért határozta el az Úr ellenünk ezt a veszedelmet? Mi a mi bûnünk? Miféle vétekkel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?" -

11. akkor majd ezt mondd nekik: "Azért történt ez, mert már atyáitok elhagytak engem - mondja az Úr -, más istenekhez szegõdtek, nekik szolgáltak és õket imádták. Engem pedig elhagytak és nem tartották meg törvényeimet.

12. Ti pedig még atyáitoknál is nagyobb gonoszságot mûveltetek. Hiszen mindegyiketek megátalkodott, gonosz szíve szándékát követi, és nem hallgat rám.

13. Ezért kivetlek benneteket errõl a földrõl olyan országba, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertek; ott majd szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, mert többé nem könyörülök meg rajtatok."

14. Igen, jönnek napok, amikor nem mondják többé: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait Egyiptom földjérõl",

15. hanem: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait észak földjérõl és azokból az országokból, ahová szétszórta õket." Mert visszahozom õket erre a földre, amelyet atyáiknak adtam.

16. Íme, sok halászt küldök - mondja az Úr -, hogy kihalásszák õket; aztán sok vadászt küldök, hogy felhajtsák õket minden hegyen és minden dombon, egészen a kõsziklák barlangjaiig.

17. Mert szemmel tartom minden útjukat, nincsenek elrejtve elõlem, és jól ismerem a vétkeiket.

18. Kétszeresen fizetek meg nekik gonoszságaikért és bûneikért, mert utálatosságaik megfertõzték országomat, és örökségemet megtöltötték undokságaikkal.

19. Uram, én erõm és erõsségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végsõ határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni.

20. Alkothat-e magának isteneket az ember? Ha igen, akkor bizony nem istenek.

21. Ezért most megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik a kezemet és a hatalmamat. Így megtudják majd, hogy az én nevem: az Úr.