1. Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:

2. Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok!

3. Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: Javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen.

4. Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben: "Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma."

5. Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben; ha jog szerint bántok egymással;

6. ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet; ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegõdtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre,

7. akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtõl fogva atyáitoknak adtam, mindörökre.

8. De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek.

9. Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baalnak, idegen istenekhez szegõdtök, akiket egyáltalán nem ismertek.

10. Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: "Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat."

11. Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? - mondja az Úr.

12. Menjetek csak el Silóba, arra a helyre, ahol egykor szentélyt szereztem nevemnek. És nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt.

13. Most tehát, mivel ilyesmit tettetek - mondja az Úr -, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelenül hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok,

14. ezért úgy bánok ezzel a házzal, amely a nevemet viseli, és amelyben annyira bíztok, meg ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, mint ahogy Silóval bántam.

15. Elvetlek benneteket a szemem elõl, ahogy elvetettem testvéreiteket, Efraim egész nemzetségét.

16. Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj és ne járj közben értük. Ne próbálj unszolni, mert úgysem hallgatlak meg.

17. Nem látod, mit mûvelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?

18. A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynõjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra.

19. Vajon engem bosszantanak-e - mondja az Úr -, nem inkább magukat szégyenítik meg vele?

20. Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Haragom és indulatom rázúdul erre a helyre; az emberekre és az állatokra; a mezõ fáira és a föld gyümölcseire; égni fog, és egykönnyen nem alszik ki.

21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égõáldozataitokat tegyétek véres áldozataitokhoz, és egyétek meg a húst.

22. Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjérõl, nem beszéltem nekik égõ- és véres áldozatokról,

23. hanem ilyen parancsot adtam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek; járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok.

24. De nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat.

25. Attól a naptól fogva, hogy atyáitok kijöttek Egyiptom földjérõl, mind a mai napig egyfolytában küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; napról napra küldtem õket.

26. De nem hallgattak rám, és nem figyeltek szavamra; sõt még jobban megkeményítették nyakukat, gonoszabbak voltak, mint atyáik.

27. És ha ezt elmondod is nekik: nem fognak rád hallgatni; hívhatod õket, úgysem felelnek.

28. Ezt mondd hát nekik: Ez az a nemzet, amely nem akar az Úrnak, az õ Istenének szavára hallgatni, sem a fegyelmet nem vállalja. Nincs bennük hûség, eltûnt a szájukból.

29. Nyírd le hajadat és vesd el, kezdj gyászénekbe a kopár halmokon, mert az Úr elvetette és elhagyta ezt a megutált nemzetet.

30. Bizony, Júda fiai gonoszságot mûveltek a szemem láttára - mondja az Úr. Undokságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemet viseli, hogy megfertõztessék vele.

31. Fölépítették a Tófet magaslatát a Ben-Hinnom völgyében, hogy áldozatul elégessék fiaikat és lányaikat, bár ilyet egyáltalán nem parancsoltam nekik, még csak eszembe se jutott.

32. Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor nem beszélnek többé így: "a Tófet" és "a Ben-Hinnom völgye", hanem csak az "Öldöklés völgyét" emlegetik. A Tófet meg temetõvé lesz, mert erre máshol nem jut hely.

33. Ennek a népnek halottai az égi madaraknak meg a mezei vadaknak lesznek a martaléka; senki sem akad majd, aki elûzze õket.

34. És elhallgattatom Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek és a vigasságnak a hangját; a võlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az egész ország.



Livros sugeridos


“O amor tudo esquece, tudo perdoa, sem reservas.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.