1. Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvõhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van.

2. Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére.

3. Azért ezt mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melybõl nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fõvel, mert gonosz idõ lesz ez.

4. Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak: "Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak."

5. Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet mérõzsinórral kimérni az Úr közösségében.

6. Azt mondogatják: "Ne hirdessétek ezt! Ne hirdessétek ezeket! Nem érhet bennünket gyalázat.

7. Talán átok van Jákob házán? Vajon elveszítette az Úr a türelmét? Így szokott õ tenni? Nincsenek-e telve szavai jósággal az õ népe, Izrael iránt?"

8. Ti támadtok ellenségként népemre. Az ártatlan ruháját elragadjátok, a biztonságban élõkre a háború borzalmait szabadítjátok.

9. Népem asszonyait kiûzítek meghitt otthonukból; a csecsemõket megfosztjátok dicsõségemtõl mindörökre.

10. "Keljetek föl, s menjetek! Ne legyen itt maradástok!" Bármilyen semmiségért súlyos zálogot követeltek.

11. Ha a lélek valamelyik embere ilyen hazugságot koholna: "Borról és italról jövendölök neked", akkor ennek a népnek az volna a prófétája.

12. Bizony, összegyûjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyûjtöm Izrael maradékát. Egybegyûjtöm õket, mint juhokat az akolba, mint a nyájat a mezõk ölén, és nem kell félniük senkitõl.

13. Elindul az élükön a vezérük, elõttük jár; kilépnek a kapun, kivonulnak; elõttük megy királyuk, az Úr halad az élükön!





“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina