Dániel könyve, 8

1. Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében az elõbbi látomásom után nekem, Dánielnek, látomásom volt.

2. Azt láttam a látomásban, hogy az Elám tartománybeli Susa várában vagyok. Aztán úgy láttam a látomásban, hogy az Uláj folyó partján vagyok.

3. Amikor fölemeltem tekintetem, azt láttam, hogy íme, egy kos áll a víz mellett. Két szarva volt. Bár mind a két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, a második nõtt nagyobbra.

4. Láttam, amint a kos nyugat, észak és dél felé döfött. Semmiféle vadállat nem tudott neki ellenállni és hatalmából kiszabadulni. Tehetett, amit akart, s nagy dolgokat vitt végbe.

5. Míg erre figyeltem, egyszerre nyugat felõl egy kecskebak rontott neki az egész földnek, anélkül, hogy a lába érte volna a földet. A baknak hatalmas szarva volt a két szeme között.

6. Eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amely - mint láttam - a folyó mellett állt, és teljes erejébõl nekirontott.

7. Láttam, hogy amikor a kos közelébe ért, elkeseredett dühvel nekitámadt. Legyõzte a kost, és letörte mind a két szarvát. A kosnak nem volt hozzá ereje, hogy ellenálljon neki. Aztán földre terítette, összetiporta, és senki se tudta kiszabadítani a kost hatalmából.

8. A kecskebak még nagyobb lett, de ereje teljében letört a nagy szarva. Helyébe négy vadállat lépett, az ég négy tája felé fordulva.

9. Közülük az egyikbõl szarv nõtt ki. Elõször parányi volt, de aztán annál jobban megnõtt dél, kelet és a dicsõ ország felé.

10. Sõt felnõtt az ég seregéig, a seregbõl és a csillagok közül néhányat a földre vetett, és összetiporta õket.

11. Felnõtt egészen a (mennyei) sereg Fejedelméig, megszüntette a mindennapi áldozatot, és elpusztította szentélye helyét

12. és seregét. A mindennapi áldozatot gonosztettel váltotta fel, az igazságot földre tiporta, és minden tette sikerrel járt.

13. Akkor fölfigyeltem egy szent szavára. Egy másik szent meg azt kérdezte attól, aki beszélt: "Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bûn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?"

14. Azt felelte neki: "Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély."

15. Történt, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és értelmét kerestem: íme, egyszer csak elõttem állt egy férfiúhoz hasonló alak.

16. Az Uláj felõl pedig emberi hangot hallottam, amint szólt: "Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!"

17. Erre odajött, ahol álltam. Amint közeledett, olyan rémület vett rajtam erõt, hogy elvágódtam. Megszólított: "Értsd meg, emberfia, hogy a végsõ idõkre vonatkozik a látomás."

18. Míg beszélt hozzám, mély kábulatban hevertem arccal a földön. De õ megfogott, és fölsegített.

19. Aztán így szólt hozzám: "Nézd, tudtodra adom, mi történik a harag végsõ idején, amikor véget ér a kiszabott idõ.

20. Az a kétszarvú kos, amelyet láttál: a médek és a perzsák királya,

21. a kecskebak pedig Javan királya. A nagy szarv, amel a szeme közt van: az elsõ király.

22. Az, hogy összetört és négyen léptek a helyébe (azt jelenti): négy ország keletkezik népébõl, de nem lesz olyan erejük, mint neki.

23. Uralmuk végén, amikor teljessé válik a gonoszság, egy ravasz és cselszövõ király támad.

24. Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejébõl. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét.

25. Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeretfurdalás nélkül sokakat megöl, sõt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz.

26. Az estérõl és a reggelrõl szóló látomás: való igazság. Mégis, õrizd meg a látomás titkát, mert hosszú évekre szól."

27. Én, Dániel, napokon keresztül betegen feküdtem, de aztán fölkeltem, és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomásról azonban hallgattam, mert nem volt, aki felvilágosítást tudott volna adni.