1. Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel.

2. Aztán követeket küldött a király, hogy hívják össze a satrapákat, helytartókat, kormányzókat, tanácsosokat, kincstárosokat, bírákat és jogtudósokat és a tartományok összes fõembereit, jöjjenek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár készíttetett.

3. A satrapák, helytartók, kormányzók, tanácsosok, kincstárosok, bírák, jogtudósok és a tartományok összes fõemberei össze is jöttek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Felálltak a szobor elõtt, amelyet Nebukadnezár készíttetett.

4. Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: "Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek:

5. Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.

6. Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni."

7. Ennek megfelelõen, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.

8. Ekkor káldeus férfiak siettek elõ, és bevádolták a zsidókat.

9. Így szóltak a királyhoz: "Király, örökké élj!

10. Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot.

11. Aki nem borul le és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni.

12. Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál."

13. Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Mindjárt eléje is állították ezeket a férfiakat.

14. A király kérdõre vonta õket: "Igaz-e Sadrak, Mesak és Abednegó, hogy nem tisztelitek isteneimet, és az aranyszobrot sem imádjátok, amelyet állíttattam?

15. Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtõl?"

16. Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: "Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra.

17. Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencébõl és a te kezedbõl is kiszabadít, ó király.

18. De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk."

19. Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fûtsék be.

20. Aztán megparancsolta serege legerõsebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék õket a tüzes kemencébe.

21. Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe.

22. Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befûtötték, a lobogó tûz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették.

23. A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett.

24. Ott jártak-keltek a lángok között, dicsõítették az Istent és áldották az Urat.

25. Azarja megállt, szóra nyitotta ajkát, és a lángok közepette így imádkozott:

26. Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké.

27. Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igazságos.

28. Igazságos ítéletet hajtottál végre, bármit mértél ránk és Jeruzsálemre, atyáink szent városára. Bûneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk.

29. Vétkeztünk és elpártoltunk tõled, gonoszságra vetemedtünk, és parancsaidra nem ügyeltünk.

30. Lelkiismeretünkkel szembeszegülve nem azt tettük, amit parancsoltál, hogy jó legyen sorunk.

31. Amit ránk mértél és velünk tettél, mind igazságos ítélettel tetted.

32. Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyûlölködõ árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön.

33. Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelõid osztályrésze.

34. Szent nevedre kérünk, ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged.

35. Ne vondd meg tõlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért.

36. Megígérted nekik, hogy megsokasítod utódaikat, mint égen a csillagokat, s mint a tenger partján a fövényt.

37. Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bûneinkért az egész földön.

38. Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égõ-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük elsõ termésünket,

39. s elnyerhessük irgalmadat. Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket kosokból és bikákból álló égõáldozatul, tömérdek hizlalt bárány gyanánt!

40. Áldozatunk legyen ma éppúgy kedves színed elõtt, s engesztelõdj ki a múlt miatt, mert akik benned bíznak, nem vallanak szégyent.

41. Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük.

42. Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint!

43. Siess segítségünkre, mint hajdan a csodatetteiddel, és szerezz dicsõséget, Uram, a nevednek!

44. Valljanak szégyent mind, akik gonoszat tesznek szolgáid ellen, mindenhatóságod alázza meg õket, és enyésszen el erejük!

45. Tudják meg, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsõség szerte az egész földön.

46. A király szolgái, akik bedobták õket, egyre fûtötték a kemencét kõolajjal, gyantával, kóccal és rõzsével.

47. Végül a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencébõl.

48. Elérte és elégette a káldeusokat, akiket a kemence körül talált.

49. Az Úr angyala pedig leszállt a kemencébe Azarjához és társaihoz, és kiverte a tüzet a lángoló kemencébõl.

50. Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellõ fújdogált volna benne. Õket a tûz egyáltalán nem érte, nem sértette és nem háborgatta.

51. Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsõítették, magasztalták és áldották az Istent, a következõképpen:

52. Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Áldott a te dicsõséges szent neved, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

53. Áldott vagy dicsõséged szent templomában, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

54. Áldott vagy királyi trónodon, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

55. Áldott vagy, aki belelátsz a mélységekbe, és a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

56. Áldott vagy az ég boltozatján, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

57. Áldjátok, az Úrnak minden mûvei az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

58. Áldjátok, az Úrnak angyalai, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

59. Áldjátok, egek, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

60. Áldjátok, mind ti vizek az égboltozat felett, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

61. Áldjátok, minden erõk, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

62. Áldjátok, nap és hold, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

63. Áldjátok, ég csillagai, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

64. Áldjátok, minden záporesõ és harmat, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

65. Áldjátok, mind ti szelek, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

66. Áldjátok, tûz és forróság, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

67. Áldjátok, hideg és hõség, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

68. Áldjátok, harmat és dér, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

69. Áldjátok, fagy és hideg, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

70. Áldjátok, jég és hó, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

71. Áldjátok, éjjelek és nappalok, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

72. Áldjátok, világosság és sötétség, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

73. Áldjátok, villámok és fellegek, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

74. Áldjad föld, az Urat, dicsõítsd és magasztald mindörökké.

75. Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

76. Áldja minden, ami a földön sarjad, az Urat, dicsõítse és magasztalja mindörökké.

77. Áldjátok, vízforrások, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

78. Áldjátok, tengerek és folyamok, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

79. Áldjátok, cethalak és a vizekben mozgó összes állatok, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

80. Áldjátok, égi madarak, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

81. Áldjátok, vadak és barmok, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

82. Áldjátok, emberek fiai, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

83. Áldjátok, Izrael fiai, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

84. Áldjátok, az Úrnak papjai, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

85. Áldjátok, az Úrnak szolgái, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

86. Áldjátok, igazak szellemei és lelkei, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

87. Áldjátok, szentek és alázatos szívûek, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké.

88. Áldjátok, Hananja, Azarja, Misael, az Urat, dicsõítsétek és magasztaljátok mindörökké. Mert kiragadott minket a holtak országából, s kimentett a halál kezébõl; kiszabadított a lobogó lángok közül, kiragadott a tûzbõl.

89. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló!

90. Áldjátok az Istenek Istenét, ti, akik félitek az Urat, dicsõítsétek, és adjatok neki hálát, mert irgalma örökkévaló!

91. Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt fõembereihez: "Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tûzbe?" Ezt felelték a királynak: "Egész biztos, ó király!"

92. Erre így folytatta: "Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül."

93. Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: "Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!" Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül.

94. A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tûznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselõdött meg, ruhájuk sem sérült meg, sõt még a tûz szaga sem járta át õket.

95. Nebukadnezár ekkor így szólt: "Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak.

96. Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból."

97. Ekkor a király Bábel tartományában nagy tisztségre emelte Sadrakot, Mesakot és Abednegót.

98. Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek! Sok-sok üdvözlet nektek!

99. Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam.

100. Az õ jelei milyen nagyok, és az õ csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékrõl nemzedékre száll.





“Seja perseverante nas orações e nas santas leituras.” São Padre Pio de Pietrelcina