1. Cirusznak, a perzsák királyának 3. esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét.

2. Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam.

3. Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt.

4. Az elsõ hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam.

5. Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte.

6. Teste ragyogott, mint a drágakõ, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tûz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása.

7. De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el õket, hogy elfutottak és elrejtõztek.

8. Ahogy így magamra maradtam, s elõttem a nagy látomás: minden erõm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem.

9. Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé.

10. Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített.

11. Majd azt mondta nekem: "Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem." Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam.

12. Ekkor így szólt hozzám: "Ne félj, Dániel! Mert az elsõ naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe elõtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm.

13. A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfõbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával,

14. magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végsõ napokban, mert a látomás azokról a napokról szól."

15. Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam.

16. S lám, egy emberre emlékeztetõ alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki elõttem állt: "Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erõ.

17. Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erõm elhagyott, még az éltetõ lehelet is kiszállt belõlem."

18. Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott és megerõsített.

19. Így szólt: "Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erõs, és légy bátor!" Amikor így beszélt hozzám, újra erõre kaptam és szólni tudtam hozzá: "Beszélj, Uram, mert erõt adsz nekem!"

20. Ekkor megkérdezte: "Tudod már, miért jöttem el hozzád? Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Jáván fejedelme.

21. Nézd, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek,





“Para mim, Deus está sempre fixo na minha mente e estampado no meu coração.” São Padre Pio de Pietrelcina