1. omiserunt autem tres viri isti respondere Job eo quod justus sibi videretur
2. et iratus indignatusque Heliu filius Barachel Buzites de cognatione Ram iratus est autem adversus Job eo quod justum se esse diceret coram Deo
3. porro adversum amicos ejus indignatus est eo quod non invenissent responsionem rationabilem sed tantummodo condemnassent Job
4. igitur Heliu expectavit Job loquentem eo quod seniores se essent qui loquebantur
5. cum autem vidisset quod tres respondere non potuissent iratus est vehementer
6. respondensque Heliu filius Barachel Buzites dixit junior sum tempore vos autem antiquiores idcirco dimisso capite veritus sum indicare vobis meam sententiam
7. sperabam enim quod ætas prolixior loqueretur et annorum multitudo doceret sapientiam
8. sed ut video spiritus est in hominibus et inspiratio Omnipotentis dat intellegentiam
9. non sunt longevi sapientes nec senes intellegunt judicium
10. ideo dicam audite me ostendam vobis etiam ego meam scientiam
11. expectavi enim sermones vestros audivi prudentiam vestram donec disceptaremini sermonibus
12. et donec putabam vos aliquid dicere considerabam sed ut video non est qui arguere possit Job et respondere ex vobis sermonibus ejus
13. ne forte dicatis invenimus sapientiam Deus projecit eum non homo
14. nihil locutus est mihi et ego non secundum vestros sermones respondebo illi
15. extimuerunt non responderunt ultra abstuleruntque a se eloquia
16. quoniam igitur expectavi et non sunt locuti steterunt nec responderunt ultra
17. respondebo et ego partem meam et ostendam scientiam meam
18. plenus sum enim sermonibus et coartat me spiritus uteri mei
19. en venter meus quasi mustum absque spiraculo quod lagunculas novas disrumpit
20. loquar et respirabo paululum aperiam labia mea et respondebo
21. non accipiam personam viri et Deum homini non æquabo
22. nescio enim quamdiu subsistam et si post modicum tollat me factor meus
Lábjegyzetek:
32:1-5 - Elihu, az új beszélgetőtárs megjegyzi, hogy Jób három barátja nem válaszolt megfelelően Jóbnak, bevezetve azt az elképzelést, hogy a bölcsesség Istentől származik. Ez rávilágít annak fontosságára, hogy az isteni igazságot keressük ahelyett, hogy kizárólag az emberi bölcsességre hagyatkoznánk (lásd még Jakab 1:5 és 1 Korinthus 1:25).
32:6-9 - Elihu kijelenti, hogy az életkor nem garantálja a bölcsességet, és arra utal, hogy az igazi megértés Isten szelleméből fakad. Ez a kijelentés hangsúlyozza, hogy a bölcsesség isteni ajándék, és bárki számára feltárható, kortól függetlenül (lásd még Zsolt 119:100 és Példabeszédek 2:6).
32:10-14 - Elihu beszédre készül, és kijelenti, hogy nem fogja Jób barátai szavait utánozni, hangsúlyozva a hitelesség fontosságát a kommunikációban. A lelki megbeszélések őszintesége alapvető a hitben való növekedéshez (lásd még Efézus 4:15 és 1Péter 3:15).
32:15-22 - Elihu felháborodását fejezi ki barátai nem megfelelő reakciója és Jób hallgatása miatt, hangsúlyozva az őszinte és tiszteletteljes párbeszéd szükségességét. Ez rávilágít az építő párbeszéd fontosságára az interperszonális kapcsolatokban (lásd még Példabeszédek 18:13 és Jakab 1:19-20).
32:23-33 - Elihu hangsúlyozza, hogy hajlandó beszélni, hogy megértést és megvilágosodást hozzon, rámutatva arra, hogy meg kell hallgatni és bölcsen beszélni. Az alázatosság és a tanulási hajlandóság elengedhetetlen a hit útjának során (lásd még Példabeszédek 12:15 és Példabeszédek 19:20).
Kapcsolódó versek Liber Iob, 32:
A Jób 32. fejezete bevezeti Elihut a beszélgetésbe. Miért döntött úgy ez a fiatalember, hogy megszólal? A szöveg bemutatja Elihut, aki elégedetlen Jób barátai válaszaival és Jób önvédelmével, úgy dönt, hogy felvázolja nézőpontját. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint az ifjúság bölcsessége, a beszéd előtti hallgatás fontossága és az isteni sugalmazás. A Jób 32. fejezete új szakaszt jelent a Jób szenvedéseiről folytatott vitában. Gondoljunk végig öt bibliai részt, amelyek ennek az átmeneti fejezetnek az innovatív témáihoz kapcsolódnak.
Példabeszédek 18:17: "Úgy tűnik, annak van igaza, aki először előadja az ügyét, egészen addig, amíg valaki más nem jön, és megkérdezi." - Ez a közmondás a Jób 32 helyzetét tükrözi, ahol úgy tűnik, Elihu mind Jóbot, mind három barátját kérdőjelezi meg.
Jakab 1:19: "Szeretett testvéreim, tartsátok észben ezt: legyetek gyorsak a meghallgatásra, lassúak a beszédre és lassúak a haragra." - Ez a tanács ellentétben áll Elihu hozzáállásával a Jób 32:18-20-ban, ahol kifejezi sürgető beszédét.
1Korinthus 1:26-29: "Testvéreim, gondoljatok arra, mik voltatok, amikor elhívtak. Kevesen voltak emberi mércével mérve bölcsek; kevesen voltak erősek; kevesen voltak nemesi származásúak. De Isten a világ bolondjait választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ gyenge dolgait választotta, hogy megszégyenítse az erőseket. Kiválasztotta a világ jelentéktelen dolgait, a megvetetteket és a semmiségeket, hogy a semmibe hozza a semmit, hogy senki ne dicsekedhessen előtte." - Ez a rész Elihu érvelését tükrözi a Jób 32:6-9-ben, miszerint a bölcsesség nem kizárólag az idősekre vonatkozik.
Prédikátor 9:17: "A bölcsek csendben hallott szavai jobbak, mint a bolondok közt uralkodók kiáltásai." - Ez a vers ellentétben áll Elihu türelmetlen hozzáállásával a Jób 32-ben, de tükrözheti Jób barátai hallgatásával kapcsolatos kritikáját is.
1Péter 5:5: "Ugyanígy, fiatalok, engedelmeskedjetek az idősebbeknek. Legyetek alázatosak egymás iránt, mert 'Isten a kevélyekkel szemben áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.'" - Ez a vers érdekes kontrasztot kínál Elihu magatartásához a Jób 32-ben, ahol fiatal lévén kiáll, hogy kijavítsa véneit.
FAQ:
Ki az Elihu, és miért avatkozik bele a beszélgetésbe?
Elihu egy fiatal férfi, akit felháborítottak a Jóbot ért vádak, és hogy barátai képtelenek megcáfolni őt. (Jób 32:2-5)
Miért várt Elihu a beszéddel?
Tiszteletben tartotta mások korát, az idősebbektől több bölcsességet várt el, de látta, hogy kudarcot vallottak. (Jób 32:6-7)
Hogyan igazolja Elihu beszédjogát?
Azzal érvel, hogy a bölcsesség Istentől származik, és nem csak az életkorból, ezért úgy érzi, felhatalmazást kap arra, hogy beszéljen. (Jób 32:8-10)
Mi a fő kritikája Elihunak Jób barátaival szemben?
Azzal vádolja őket, hogy nincsenek meggyőző válaszaik, és szilárd bizonyítékok nélkül ítélik el Jóbot. (Jób 32:11-13)
Mit érez Elihu, amikor végre kifejti a véleményét?
Azt mondja, tele van szavakkal, mint egy kipattanni készülő borostömlő, és úgy érzi, beszélnie kell. (Jób 32:17-20)
