1. tædet animam meam vitæ meæ dimittam adversum me eloquium meum loquar in amaritudine animæ meæ
2. dicam Deo noli me condemnare indica mihi cur me ita judices
3. numquid bonum tibi videtur si calumnieris et opprimas me opus manuum tuarum et consilium impiorum adiuves
4. numquid oculi carnei tibi sunt aut sicut videt homo et tu videbis
5. numquid sicut dies hominis dies tui et anni tui sicut humana sunt tempora
6. ut quæras iniquitatem meam et peccatum meum scruteris
7. et scias quia nihil impium fecerim cum sit nemo qui de manu tua possit eruere
8. manus tuæ plasmaverunt me et fecerunt me totum in circuitu et sic repente præcipitas me
9. memento quæso quod sicut lutum feceris me et in pulverem reduces me
10. nonne sicut lac mulsisti me et sicut caseum me coagulasti
11. pelle et carnibus vestisti me et ossibus et nervis conpegisti me
12. vitam et misericordiam tribuisti mihi et visitatio tua custodivit spiritum meum
13. licet hæc celes in corde tuo tamen scio quia universorum memineris
14. si peccavi et ad horam pepercisti mihi cur ab iniquitate mea mundum me esse non pateris
15. et si impius fuero væ mihi est et si justus non levabo caput saturatus adflictione et miseria
16. et propter superbiam quasi leænam capies me reversusque mirabiliter me crucias
17. instauras testes tuos contra me et multiplicas iram tuam adversum me et pœnæ militant in me
18. quare de vulva eduxisti me qui utinam consumptus essem ne oculus me videret
19. fuissem quasi qui non essem de utero translatus ad tumulum
20. numquid non paucitas dierum meorum finietur brevi dimitte ergo me ut plangam paululum dolorem meum
21. antequam vadam et non revertar ad terram tenebrosam et opertam mortis caligine
22. terram miseriæ et tenebrarum ubi umbra mortis et nullus ordo et sempiternus horror inhabitans
Lábjegyzetek:
10:1-3 - Jób könyörgését azzal kezdi, hogy megkérdőjelezi szenvedésének okát és helyzete igazságtalanságát. Kínja feltárja a fájdalom és Isten jóságának érzékelése közötti küzdelmet, amely az emberi tapasztalat gyakori dilemmája (lásd még Zsoltárok 22:1-2 és Habakuk 1:2-4).
10:4-7 - Jób elmélkedik Isten természetéről és arról, hogy lehetetlen megérteni terveit. Hangsúlyozza, hogy Isten ismeri minden útját, kiemelve azt az elképzelést, hogy az isteni mindentudás egyszerre vigasz és félelem forrása (lásd még Zsolt 139:1-4 és Róma 11:33).
10:8-12 - Jób emlékszik arra, hogy Isten formálta őt és életet adott neki, kifejezve a kiszolgáltatottság mélységes érzését. Ez az emlékezés a Teremtő és a teremtmény közötti bensőséges kapcsolatot hangsúlyozza, kiemelve az emberi élet méltóságát (lásd még Zsoltárok 119:73 és 1Mózes 2:7).
10:13-17 - Jób felteszi a kérdést, hogy Isten miért rejti el terveit, és miért tűnik úgy, hogy ellenkezik vele. Ez a megértésért kiáltás felfedi az emberi értelemkeresést, különösen a szenvedés idején (lásd még Prédikátor 3:11 és Róma 8:28).
10:18-22 - Jób kifejezi a megszületés fájdalmát és azt az érzést, hogy az élete teher. Bezáródásra vágyik, kiemelve az emberi lét törékenységét és a halandósággal vívott belső harcot (lásd még Zsolt 39:4-5 és Jakab 4:14).
Kapcsolódó versek Liber Iob, 10:
Jób 10. fejezete folytatja Jób siralmát. Miért kérdőjelezi meg Isten indítékait? A szöveg Jób gyötrelmét fejezi ki, ahogy megpróbálja megérteni a szenvedése mögött meghúzódó isteni célt. A fejezet olyan témákat dolgoz fel, mint az emberi teremtés, Isten gondoskodása és a megértés vágya. A 10. Jób egy igaz ember mély lelki küzdelmét mutatja be a megpróbáltatások közepette. Vizsgáljunk meg velünk öt olyan bibliai részt, amelyek összhangban állnak e megindító fejezet heves kérdéseivel.
Zsoltárok 139:13-14: "Mert te alkottad a belsőmet, te kötöttél össze anyám méhében. Dicsérlek, mert különleges és csodálatos módon alkottál engem. Csodálatosak a munkáid! Ebben teljesen biztos vagyok." - Ezek a versek ellentétben állnak Jób gyötrelmes elmélkedéseivel a teremtéséről a 10:8-12-ben.
Jeremiás 12:1: "Igazságos vagy, Uram, amikor ügyet hozok eléd. Én azonban vitatkoznék veled a te igazságodról: Miért boldogul a gonoszok útja? Miért él minden áruló probléma nélkül?" - Jeremiásnak ez a megkérdőjelezése Jób 10:3-ban megfogalmazott kérdéseit visszhangozza Istennek az igazakkal és a gonoszokkal való bánásmódjáról.
Siralom 3:1-3: "Én vagyok az az ember, aki látta Isten haragjának vesszője nyomorúságát. Vezetett, és sötétségben járkált, nem világosságban; igen, újra és újra ellenem fordította a kezét, mindig." - Ezek a versek Jób sirámát tükrözik a 10:16-17-ben Isten látszólagos ellenségessége miatt.
Prédikátor 12:7: "És a por visszatér a földbe, ahonnan származott, és a lélek visszatér Istenhez, aki adta." - Ez a vers Jób elmélkedéseihez kapcsolódik a 10:9-ben az ember eredetéről és sorsáról.
2Korinthus 4:17: "Mert könnyű és pillanatnyi nyomorúságunk minden összehasonlítást meghaladó örök dicsőséget hoz számunkra." - Pál ellentétes perspektívát kínál Jób elkeseredettségére a 10:20-22-ben, utalva a szenvedés megváltó céljára.
FAQ:
Mit kérdőjelez meg Jób élete teremtésével kapcsolatban?
Jób megkérdőjelezi, miért teremtette őt Isten és engedte, hogy szenvedjen, mert úgy érzi, hogy létezése értelmetlen teher. (Jób 10:3-4)
Mit mond Jób az emberi szenvedésről?
Jób kétségbeesését fejezi ki az emberi szenvedés miatt, és azt kérdezi, miért kínozzák az embert látható ok nélkül. (Jób 10:8-11)
Mit akar Jób, hogy Isten tudjon a szenvedéséről?
Jób azt akarja, hogy Isten tudja, mennyit szenvedett, és hogyan érzi úgy, hogy Isten ellenségként kezeli őt, noha nem vétkezett. (Jób 10:17-18)
Hogyan írja le Jób az Istennel való kapcsolatát?
Jób úgy írja le Istennel való kapcsolatát, mint egy nagy félelmet és tiszteletet, de egyben értetlenséget és szenvedésből adódó gyötrelmet is. (Jób 10:19-20)
Mit vár Jób Istentől?
Jób abban reménykedik, hogy Isten megkönyörül rajta, és egyértelmű válaszokat ad neki szenvedéséről és sorsáról. (Jób 10:21-22)
