1. Por fim estes três homens cessaram de responder a Job, porque se tinha por justo.
2. Então Eliú, filho de Baraquel de Buz, da família de Ram, encheu-se de indignação, e irritou-se contra Job, porque este dizia que era justo diante de Deus.
3. Irritou-se também contra os seus amigos, por não terem achado resposta conveniente para lhe dar, e por, apesar disso, o haverem condenado.
4. Eliú havia esperado calado, enquanto eles falavam com Job, porquanto eram mais velhos.
5. Mas, quando viu que os três não lhe puderam responder, indignou-se fortemente.
6. Então, tomando a palavra Eliú, filho de Baraquel de Buz, disse: Sou novo ainda, e vós já velhos; portanto, abaixando a minha cabeça, não me atrevi a expor-vos o meu parecer.
7. Eu esperava que falasse (com argumentos sólidos) a idade mais madura, e que os muitos anos ensinassem a sabedoria,
8. Sentido deste versículo: Deus deu aos homens uma alma racional capaz de compreender a verdade, mas a verdadeira sabedoria provém de uma inspiração particular do mesmo Deus.
9. Mas, pelo que vejo, é o espirito de Deus nos homens, é a inspiração do Omnipotente que dá a inteligência.
10. Não são sábios os de muita idade, nem os anciãos os que julgam o que é justo.
11. Portanto falarei: Ouvi-me, eu vos mostrarei também o meu pensamento.
12. Falarei, e respirarei um pouco; abrirei os meus lábios, e responderei.
13. Não farei aceitação de pessoa, não adularei seja quem for.
14. Não sei usar circunlóquios, e por um pouco me suportará o meu Criador.
Lábjegyzetek:
32:1-5 - Elihu, az új beszélgetőtárs megjegyzi, hogy Jób három barátja nem válaszolt megfelelően Jóbnak, bevezetve azt az elképzelést, hogy a bölcsesség Istentől származik. Ez rávilágít annak fontosságára, hogy az isteni igazságot keressük ahelyett, hogy kizárólag az emberi bölcsességre hagyatkoznánk (lásd még Jakab 1:5 és 1 Korinthus 1:25).
32:6-9 - Elihu kijelenti, hogy az életkor nem garantálja a bölcsességet, és arra utal, hogy az igazi megértés Isten szelleméből fakad. Ez a kijelentés hangsúlyozza, hogy a bölcsesség isteni ajándék, és bárki számára feltárható, kortól függetlenül (lásd még Zsolt 119:100 és Példabeszédek 2:6).
32:10-14 - Elihu beszédre készül, és kijelenti, hogy nem fogja Jób barátai szavait utánozni, hangsúlyozva a hitelesség fontosságát a kommunikációban. A lelki megbeszélések őszintesége alapvető a hitben való növekedéshez (lásd még Efézus 4:15 és 1Péter 3:15).
32:15-22 - Elihu felháborodását fejezi ki barátai nem megfelelő reakciója és Jób hallgatása miatt, hangsúlyozva az őszinte és tiszteletteljes párbeszéd szükségességét. Ez rávilágít az építő párbeszéd fontosságára az interperszonális kapcsolatokban (lásd még Példabeszédek 18:13 és Jakab 1:19-20).
32:23-33 - Elihu hangsúlyozza, hogy hajlandó beszélni, hogy megértést és megvilágosodást hozzon, rámutatva arra, hogy meg kell hallgatni és bölcsen beszélni. Az alázatosság és a tanulási hajlandóság elengedhetetlen a hit útjának során (lásd még Példabeszédek 12:15 és Példabeszédek 19:20).
Kapcsolódó versek Jó, 32:
A Jób 32. fejezete bevezeti Elihut a beszélgetésbe. Miért döntött úgy ez a fiatalember, hogy megszólal? A szöveg bemutatja Elihut, aki elégedetlen Jób barátai válaszaival és Jób önvédelmével, úgy dönt, hogy felvázolja nézőpontját. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint az ifjúság bölcsessége, a beszéd előtti hallgatás fontossága és az isteni sugalmazás. A Jób 32. fejezete új szakaszt jelent a Jób szenvedéseiről folytatott vitában. Gondoljunk végig öt bibliai részt, amelyek ennek az átmeneti fejezetnek az innovatív témáihoz kapcsolódnak.
Példabeszédek 18:17: "Úgy tűnik, annak van igaza, aki először előadja az ügyét, egészen addig, amíg valaki más nem jön, és megkérdezi." - Ez a közmondás a Jób 32 helyzetét tükrözi, ahol úgy tűnik, Elihu mind Jóbot, mind három barátját kérdőjelezi meg.
Jakab 1:19: "Szeretett testvéreim, tartsátok észben ezt: legyetek gyorsak a meghallgatásra, lassúak a beszédre és lassúak a haragra." - Ez a tanács ellentétben áll Elihu hozzáállásával a Jób 32:18-20-ban, ahol kifejezi sürgető beszédét.
1Korinthus 1:26-29: "Testvéreim, gondoljatok arra, mik voltatok, amikor elhívtak. Kevesen voltak emberi mércével mérve bölcsek; kevesen voltak erősek; kevesen voltak nemesi származásúak. De Isten a világ bolondjait választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ gyenge dolgait választotta, hogy megszégyenítse az erőseket. Kiválasztotta a világ jelentéktelen dolgait, a megvetetteket és a semmiségeket, hogy a semmibe hozza a semmit, hogy senki ne dicsekedhessen előtte." - Ez a rész Elihu érvelését tükrözi a Jób 32:6-9-ben, miszerint a bölcsesség nem kizárólag az idősekre vonatkozik.
Prédikátor 9:17: "A bölcsek csendben hallott szavai jobbak, mint a bolondok közt uralkodók kiáltásai." - Ez a vers ellentétben áll Elihu türelmetlen hozzáállásával a Jób 32-ben, de tükrözheti Jób barátai hallgatásával kapcsolatos kritikáját is.
1Péter 5:5: "Ugyanígy, fiatalok, engedelmeskedjetek az idősebbeknek. Legyetek alázatosak egymás iránt, mert 'Isten a kevélyekkel szemben áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.'" - Ez a vers érdekes kontrasztot kínál Elihu magatartásához a Jób 32-ben, ahol fiatal lévén kiáll, hogy kijavítsa véneit.
FAQ:
Ki az Elihu, és miért avatkozik bele a beszélgetésbe?
Elihu egy fiatal férfi, akit felháborítottak a Jóbot ért vádak, és hogy barátai képtelenek megcáfolni őt. (Jób 32:2-5)
Miért várt Elihu a beszéddel?
Tiszteletben tartotta mások korát, az idősebbektől több bölcsességet várt el, de látta, hogy kudarcot vallottak. (Jób 32:6-7)
Hogyan igazolja Elihu beszédjogát?
Azzal érvel, hogy a bölcsesség Istentől származik, és nem csak az életkorból, ezért úgy érzi, felhatalmazást kap arra, hogy beszéljen. (Jób 32:8-10)
Mi a fő kritikája Elihunak Jób barátaival szemben?
Azzal vádolja őket, hogy nincsenek meggyőző válaszaik, és szilárd bizonyítékok nélkül ítélik el Jóbot. (Jób 32:11-13)
Mit érez Elihu, amikor végre kifejti a véleményét?
Azt mondja, tele van szavakkal, mint egy kipattanni készülő borostömlő, és úgy érzi, beszélnie kell. (Jób 32:17-20)
