1. Y aquellos tres hombres dejaron de replicar a Job porque lo creían justo.
2. Entonces Elihú, hijo de Barakel, busita de la familia de Ram, se enojó contra Job, porque creía tener razón frente a Dios;
3. y también contra sus tres amigos, porque no habían encontrado qué responder y así habían dejado mal a Dios.
4. Elihú había esperado mientras hablaban con Job, porque ellos eran mayores que él.
5. Pero cuando vio que los tres hombres ya no respondían, se enojó.
6. Elihú tomó la palabra y dijo: «Yo soy joven y ustedes ancianos, y por eso temía y sentía miedo de manifestarles mi saber.
7. Yo me decía: hablará la edad y de los muchos años brotará la sabiduría.
8. Pero no; ella es en el mortal fruto de una inspiración, un espíritu salido del Omnipotente da la inteligencia.
9. Los sabios no son los ancianos, ni por ser viejos comprenden lo que es justo.
10. Por eso, ahora les digo: «Escúchenme y yo también demostraré mi saber.»
11. Yo puse atención a sus discursos y me fijé en sus razones mientras ustedes buscaban palabras.
12. Los escuché a ustedes atentamente, pero veo que nadie critica a Job, ninguno responde a sus razones.
13. No digan, pues: «Hemos alcanzado la sabiduría; es Dios quien nos enseña, no un hombre»
14. No ordenaré palabras como ésas, ni les replicaré en los términos que usaron ustedes.
15. Están vencidos, ya no saben qué responder y les faltan las palabras.
16. Yo esperé, pero ya no hablan, se callan a la vez sin haberlo rebatido.
17. Por eso, responderé yo y manifestaré también mi parecer.
18. Porque me siento lleno de palabras y me empuja un fuego interior.
19. Dentro de mí hay como un vino que fermenta, y que revienta los odres nuevos.
20. Hablaré para desahogarme, abriré mis labios y responderé.
21. No tomaré partido por nadie, a nadie adularé,
22. porque no sé adular, y si lo hiciera, mi Creador me echaría al viento.
Lábjegyzetek:
32:1-5 - Elihu, az új beszélgetőtárs megjegyzi, hogy Jób három barátja nem válaszolt megfelelően Jóbnak, bevezetve azt az elképzelést, hogy a bölcsesség Istentől származik. Ez rávilágít annak fontosságára, hogy az isteni igazságot keressük ahelyett, hogy kizárólag az emberi bölcsességre hagyatkoznánk (lásd még Jakab 1:5 és 1 Korinthus 1:25).
32:6-9 - Elihu kijelenti, hogy az életkor nem garantálja a bölcsességet, és arra utal, hogy az igazi megértés Isten szelleméből fakad. Ez a kijelentés hangsúlyozza, hogy a bölcsesség isteni ajándék, és bárki számára feltárható, kortól függetlenül (lásd még Zsolt 119:100 és Példabeszédek 2:6).
32:10-14 - Elihu beszédre készül, és kijelenti, hogy nem fogja Jób barátai szavait utánozni, hangsúlyozva a hitelesség fontosságát a kommunikációban. A lelki megbeszélések őszintesége alapvető a hitben való növekedéshez (lásd még Efézus 4:15 és 1Péter 3:15).
32:15-22 - Elihu felháborodását fejezi ki barátai nem megfelelő reakciója és Jób hallgatása miatt, hangsúlyozva az őszinte és tiszteletteljes párbeszéd szükségességét. Ez rávilágít az építő párbeszéd fontosságára az interperszonális kapcsolatokban (lásd még Példabeszédek 18:13 és Jakab 1:19-20).
32:23-33 - Elihu hangsúlyozza, hogy hajlandó beszélni, hogy megértést és megvilágosodást hozzon, rámutatva arra, hogy meg kell hallgatni és bölcsen beszélni. Az alázatosság és a tanulási hajlandóság elengedhetetlen a hit útjának során (lásd még Példabeszédek 12:15 és Példabeszédek 19:20).
Kapcsolódó versek Job, 32:
A Jób 32. fejezete bevezeti Elihut a beszélgetésbe. Miért döntött úgy ez a fiatalember, hogy megszólal? A szöveg bemutatja Elihut, aki elégedetlen Jób barátai válaszaival és Jób önvédelmével, úgy dönt, hogy felvázolja nézőpontját. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint az ifjúság bölcsessége, a beszéd előtti hallgatás fontossága és az isteni sugalmazás. A Jób 32. fejezete új szakaszt jelent a Jób szenvedéseiről folytatott vitában. Gondoljunk végig öt bibliai részt, amelyek ennek az átmeneti fejezetnek az innovatív témáihoz kapcsolódnak.
Példabeszédek 18:17: "Úgy tűnik, annak van igaza, aki először előadja az ügyét, egészen addig, amíg valaki más nem jön, és megkérdezi." - Ez a közmondás a Jób 32 helyzetét tükrözi, ahol úgy tűnik, Elihu mind Jóbot, mind három barátját kérdőjelezi meg.
Jakab 1:19: "Szeretett testvéreim, tartsátok észben ezt: legyetek gyorsak a meghallgatásra, lassúak a beszédre és lassúak a haragra." - Ez a tanács ellentétben áll Elihu hozzáállásával a Jób 32:18-20-ban, ahol kifejezi sürgető beszédét.
1Korinthus 1:26-29: "Testvéreim, gondoljatok arra, mik voltatok, amikor elhívtak. Kevesen voltak emberi mércével mérve bölcsek; kevesen voltak erősek; kevesen voltak nemesi származásúak. De Isten a világ bolondjait választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ gyenge dolgait választotta, hogy megszégyenítse az erőseket. Kiválasztotta a világ jelentéktelen dolgait, a megvetetteket és a semmiségeket, hogy a semmibe hozza a semmit, hogy senki ne dicsekedhessen előtte." - Ez a rész Elihu érvelését tükrözi a Jób 32:6-9-ben, miszerint a bölcsesség nem kizárólag az idősekre vonatkozik.
Prédikátor 9:17: "A bölcsek csendben hallott szavai jobbak, mint a bolondok közt uralkodók kiáltásai." - Ez a vers ellentétben áll Elihu türelmetlen hozzáállásával a Jób 32-ben, de tükrözheti Jób barátai hallgatásával kapcsolatos kritikáját is.
1Péter 5:5: "Ugyanígy, fiatalok, engedelmeskedjetek az idősebbeknek. Legyetek alázatosak egymás iránt, mert 'Isten a kevélyekkel szemben áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.'" - Ez a vers érdekes kontrasztot kínál Elihu magatartásához a Jób 32-ben, ahol fiatal lévén kiáll, hogy kijavítsa véneit.
FAQ:
Ki az Elihu, és miért avatkozik bele a beszélgetésbe?
Elihu egy fiatal férfi, akit felháborítottak a Jóbot ért vádak, és hogy barátai képtelenek megcáfolni őt. (Jób 32:2-5)
Miért várt Elihu a beszéddel?
Tiszteletben tartotta mások korát, az idősebbektől több bölcsességet várt el, de látta, hogy kudarcot vallottak. (Jób 32:6-7)
Hogyan igazolja Elihu beszédjogát?
Azzal érvel, hogy a bölcsesség Istentől származik, és nem csak az életkorból, ezért úgy érzi, felhatalmazást kap arra, hogy beszéljen. (Jób 32:8-10)
Mi a fő kritikája Elihunak Jób barátaival szemben?
Azzal vádolja őket, hogy nincsenek meggyőző válaszaik, és szilárd bizonyítékok nélkül ítélik el Jóbot. (Jób 32:11-13)
Mit érez Elihu, amikor végre kifejti a véleményét?
Azt mondja, tele van szavakkal, mint egy kipattanni készülő borostömlő, és úgy érzi, beszélnie kell. (Jób 32:17-20)