1. respondens autem Job Domino dixit
2. scio quia omnia potes et nulla te latet cogitatio
3. quis est iste qui celat consilium absque scientia ideo insipienter locutus sum et quæ ultra modum excederent scientiam meam
4. audi et ego loquar interrogabo et ostende mihi
5. auditu auris audivi te nunc autem oculus meus videt te
6. idcirco ipse me reprehendo et ago pænitentiam in favilla et cinere
7. postquam autem locutus est Dominus verba hæc ad Job dixit ad Eliphaz Themaniten iratus est furor meus in te et in duos amicos tuos quoniam non estis locuti coram me rectum sicut servus meus Job
8. sumite igitur vobis septem tauros et septem arietes et ite ad servum meum Job et offerte holocaustum pro vobis Job autem servus meus orabit pro vobis faciem ejus suscipiam ut non vobis inputetur stultitia neque enim locuti estis ad me recta sicut servus meus Job
9. abierunt ergo Eliphaz Themanites et Baldad Suites et Sophar Naamathites et fecerunt sicut locutus fuerat ad eos Dominus et suscepit Dominus faciem Job
10. Dominus quoque conversus est ad pænitentiam Job cum oraret ille pro amicis suis et addidit Dominus omnia quæcumque fuerant Job duplicia
11. venerunt autem ad eum omnes fratres sui et universæ sorores suæ et cuncti qui noverant eum prius et comederunt cum eo panem in domo ejus et moverunt super eum caput et consolati sunt eum super omni malo quod intulerat Dominus super eum et dederunt ei unusquisque ovem unam et inaurem auream unam
12. Dominus autem benedixit novissimis Job magis quam principio ejus et facta sunt ei quattuordecim milia ovium et sex milia camelorum et mille juga boum et mille asinæ
13. et fuerunt ei septem filii et filiæ tres
14. et vocavit nomen unius Diem et nomen secundæ Cassia et nomen tertiæ Cornu stibii
15. non sunt autem inventæ mulieres speciosæ sicut filiæ Job in universa terra deditque eis pater suus hereditatem inter fratres earum
16. vixit autem Job post hæc centum quadraginta annis et vidit filios suos et filios filiorum suorum usque ad quartam generationem et mortuus est senex et plenus dierum
Lábjegyzetek:
42:1-6 - Jób alázattal és bűnbánattal válaszol Istennek. Felismeri Isten nagyságát és értelmének korlátait. Ez azt mutatja, hogy Isten igaz ismerete elvezet gyengeségünk felismeréséhez (lásd még Zsoltárok 51:17 és Ésaiás 57:15).
42:7-9 - Isten utasítja Jób barátait, hogy mutassanak be áldozatokat, és kérjék Jóbot, hogy járjon közben értük. Ez mutatja a közbenjárás fontosságát és a megromlott kapcsolatok helyreállítását (lásd még Jakab 5:16 és 1 János 5:16).
42:10 - Isten helyreállítja Jób vagyonát, miután imádkozott a barátaiért. Ez a visszaállítás bizonyítja Isten hűségét és képességét, hogy a nehéz helyzeteket áldásokká változtassa (lásd még Zsoltárok 126:5-6 és Róma 8:28).
42:11-12 - Isten bőséges áldása Jóbot szenvedése után kiemeli Isten jutalmát hűségéért. Ez felfedi Isten nagylelkű adakozó jellemét, aki megjutalmazza az engedelmességet (lásd még Zsidók 11:6 és Zsolt 23:5).
42:13-17 - Jób végső életét a jólét és az áldások jellemzik. Ez rávilágít arra, hogy az Isten iránti hűség még a szenvedések közepette is jutalmul helyreáll, és új lehetőségekkel jutalmazzák (lásd még 1Móz 50:20 és 2Korinthus 4:17).
Kapcsolódó versek Liber Iob, 42:
Jób 42. fejezete a könyvet Jób végső válaszával és isteni helyreállításával zárja. Hogyan reagál Jób Isten kinyilatkoztatására? Ez az erőteljes szöveg Jób bűnbánatát és behódolását írja le, amelyet Jób barátainak isteni feddése és vagyona helyreállítása követ. A fejezet olyan kulcsfontosságú témákkal foglalkozik, mint az alázat, a bűnbánat, a közbenjárás és Isten végső igazságossága. A Jób 42 kielégítő megoldást kínál Jób szenvedésről és hitről szóló sagájára. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják ennek a mérföldkőnek számító utolsó fejezetnek az átalakuló alapelveit.
Jakab 5:11: "Tudniillik boldognak tartjuk azokat, akik kitartásról tesznek tanúbizonyságot. Hallottál Jób türelméről, és láttad, milyen véget hozott neki az Úr. Az Úr tele van együttérzéssel és irgalommal." - Ez a vers Jób történetének egészére reflektál, hangsúlyozva Jób kitartását és Isten végső együttérzését.
Ezékiel 14:14: "Még ha ez a három férfi – Noé, Dániel és Jób – benne is lenne, csak saját igazságukkal tudnák megmenteni magukat – jelenti ki a Szuverén Úr." - Ez a vers az igazságosság példájaként említi Jóbot, amely Jób történetének végeredményét tükrözi.
1Péter 5:6: "Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy a maga idejében felmagasztaljon titeket." - Ez a vers tükrözi Jób Isten előtti alázatát a Jób 42-ben, és Jób ezt követő Isten általi felmagasztalását.
Zsoltárok 30:5: "Mert haragja csak egy pillanatig tart, de kegyelme egy életen át; a sírás akár egy éjszakán át is kitarthat, de reggel kitör az öröm." - Ez a vers a szenvedésnek azt a mintáját tükrözi, amelyet a helyreállítás követ, amely Jób történetében látható, különösen a Jób 42-ben.
5Mózes 8:3: "Megalázott azáltal, hogy hagyott éhezni, majd mannával táplált, amit sem te, sem az őseid nem ismertek, hogy megtanítson arra, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem minden szóval, amely az Úr szájából származik." - Ez a vers a Jób 42 témáját visszhangozza, ahol Jób megtanul az anyagi körülményein túl bízni Istenben.
FAQ:
Hogyan reagál Jób Istennek a Jób 42-ben?
Jób felismeri Isten nagyságát, elismeri korlátait, és megbánja, hogy megkérdőjelezte, alázatosságot és alázatosságot tanúsítva. (Jób 42:1-6)
Mit tesz Isten Jób barátaival?
Isten megdorgálja Jób barátait, amiért helytelenül beszélnek Róla, és követeli, hogy mutassanak be áldozatokat, miközben Jób közbenjár értük. (Jób 42:7-9)
Hogyan állítja helyre Isten Jób életét?
Isten kétszeresen helyreállítja Jób vagyonát, új gyermekeket és hosszú életet ad neki, ezzel is bizonyítva kegyelmét és hűségét. (Jób 42:10-17)
Mit tanulhatunk Jób történetének végéből?
Megtanuljuk, hogy Isten megjutalmazza a hűséget, és hogy az Ő célja mindig érvényesül, még a szenvedések közepette is. (Jób 42:10-17)
Mi Jób könyvének fő tanulsága?
Jób története megtanít bennünket Isten szuverenitására, a hit fontosságára a megpróbáltatásokban és az Isten igazságosságába vetett bizalomra. (Jób 42:1-17)
