1. Ebben az idõben készítette elõ Antiochusz Egyiptom elleni második hadjáratát.

2. Történt, hogy negyven napon át levegõben száguldó, aranyba öltözött lovasokat és századonként felsorakozott, felfegyverzett sereget láttak az egész városban.

3. A lovasok csatasorban álltak, s mindkét irányban támadtak és védekeztek. Lendültek a pajzsok, lándzsából egész erdõ volt, a nyilak repültek, az aranypáncélok csillogtak, s volt mindenféle vért.

4. Ezért imádkoztak mindannyian, hogy a jelenés jó elõjelnek bizonyuljon.

5. De egy hamis hír is elterjedt Antiochusz haláláról. Erre Jázon összeszedett nem kevesebb, mint ezer férfit, és hirtelen rajtaütött a városon. A katonákat visszaszorították a falakra, s végül elfoglalták a várost. Menelausz a várba menekült.

6. Jázon azonban kíméletlen mészárlást vitt végbe honfitársai körében; nem gondolt arra, hogy a saját törzse tagjain aratott gyõzelem a legnagyobb szerencsétlenség. Inkább úgy tûnt, mintha ellenségtõl szedne zsákmányt, nem pedig a saját népe fiaitól.

7. De a hatalmat nem kerítette kézre, támadása szégyenletes véget ért - kénytelen volt újra az ammoniták földjére menekülni.

8. Végül is utolérte végzete: az arabok fejedelme, Aretász foglyul ejtette, majd városról városra menekült. Mindenki üldözte és megvetette a törvény megszegõjét, a haza és a honfitársak halálra keresett hóhérát. Végül Egyiptomba kergették.

9. Aki oly sokakat üldözött el a hazából, maga is idegenben pusztult el. A spártaiakhoz menekült ugyanis, hogy ott a közös származás folytán menedékre találjon.

10. Aki oly sokakat szétszóratott temetetlenül, azt nem siratták el, annak nem adták meg a végtisztességet és nem kapott helyet atyái sírjában.

11. Amikor a király hírét vette az eseményeknek, Júdea elpártolására gondolt. Ezért szívében bõsz haragra gerjedve elindult Egyiptomból, és fegyveres erõivel elfoglalta a várost.

12. Megparancsolta katonáinak, hogy kíméletlenül mészároljanak le mindenkit, aki csak útjukba kerül, és azokat is kaszabolják le, akik a házakba menekültek.

13. Így legyilkolták a fiatalokat és az öregeket, kaszabolták a férfiakat és a nõket meg a gyermekeket, mészárolták a fiatal lányokat és a csecsemõket.

14. Három nap alatt nyolcvanezren elpusztultak, közülük negyvenezret a mészárlás során öltek meg, és nem kevesebbet, mint amennyien ezek a meggyilkoltak voltak, eladtak rabszolgának.

15. De ezzel még nem érte be; arra vetemedett, hogy behatoljon az egész föld legszentebb templomába. Menelausz volt a vezetõje, aki a törvény és a haza árulója lett.

16. Tisztátalan kézzel elvitte a szent edényeket, és szentségtelen kézzel összeszedte az adományokat, amelyeket más királyok a hely fényének és dicsõségének emelésére ajánlottak fel.

17. Gõgjében Antiochusz nem vette észre, hogy az Úr a város és lakói elkövette bûnök miatt haragudott egy kis ideig, ezért szolgáltatta ki a várost.

18. Ha nem terhelte volna õket annyi bûn, õt is mindjárt a behatolásakor elrettentették volna vakmerõ tervétõl az ostorcsapások, mint ahogy Heliodort, akit Szeleukosz király a kincseskamra szemügyre vételére küldött.

19. De Isten nem a népet választotta a helyért, hanem a helyet a népért.

20. Ezért a helynek is része volt a népet érõ megpróbáltatásokban, de késõbb ugyanígy jó sorában is osztozott vele. Azokat a helyeket, amelyeket a Mindenható haragja kiszolgáltatott, a hatalmas Úr kiengesztelõdése után teljes fényükben újra helyreállították.

21. Antiochusz elrabolt a templomból 1800 talentumot, aztán sietve Antiochiába vonult. Kevélységében azt vélte, hogy a földet hajózhatóvá, a tengert meg járhatóvá teheti - merõ gõgbõl.

22. A nép elnyomására felügyelõt hagyott hátra Jeruzsálemben, mégpedig Fülöpöt, aki származására nézve frígiai volt, életmódját tekintve pedig még nagyobb barbár, mint ura,

23. Garizim (hegyén) meg Andronikuszt, aztán rajtuk kívül Menelauszt, aki még rosszabbul bánt honfitársaival, mint a többiek, egészen elszánt ellensége volt a zsidó polgároknak.

24. Végül elküldte a miziaiak parancsnokát, Apolloniuszt egy huszonkétezer férfibõl álló csapattal, és megparancsolta neki, hogy a felnõtteket mind mészárolja le, az asszonyokat és a fiatalokat pedig adja el.

25. Jeruzsálembe érkezve békét színlelt. A szombat szent napjáig nyugton maradt. Amikor azonban látta, hogy a zsidók ünnepelnek, megparancsolta embereinek, fogjanak fegyvert.

26. Mindenkit lemészároltatott, aki kiment nézelõdni. Aztán fegyveres kézzel berontott a városba, és rengeteg embert megölt.

27. Júdás, a Makkabeus kilenc társával szövetkezett és visszavonult a pusztába. Embereivel a hegyekben élt, akár a vadállatok. Egész idõ alatt csak növényekkel táplálkoztak, nehogy tisztátalanná váljanak.





O Pai celeste está sempre disposto a contentá-lo em tudo o que for para o seu bem”. São Padre Pio de Pietrelcina