Bírák könyve, 18

1. Abban az idõben nem volt király Izraelben. Abban az idõben tehát Dán törzse földet keresett, hogy ott letelepedhessen, mert addig a napig nem kapott örökrészt Izrael törzsei között.

2. Dán fiai elküldtek nemzetségükbõl öt bátor embert Szoreából és Estaolból, hogy nézzék meg és kémleljék ki a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre a vidéket. Ezek eljutottak Efraim hegyére, egészen Micha házáig, és ott töltötték az éjszakát.

3. Mivel Micha háza mellett voltak, megismerték a fiatal levita hangját. Odamentek és így szóltak hozzá: "Ki hozott ide téged? Mit csinálsz és mid van itt?"

4. Így válaszolt nekik: "Ezt és ezt tette velem Micha, szolgálatába fogadott és a papja lettem."

5. Kérdezd meg Istent - mondták neki -, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk."

6. A pap így válaszolt nekik: "Menjetek békével! Utatokat, amire vállalkoztatok, az Úr tekintete kíséri."

7. Az öt ember útra kelt és Laisba érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidoniak módjára, nyugodt és magabiztos, hogy semmijük sem hiányzik abból, amit a föld terem, távol vannak a szidoniaktól, és az arámokkal sincs semmi dolguk.

8. Visszatértek hát testvéreikhez Szoreába és Estaolba. Testvéreik megkérdezték tõlük: "Mi hírt hoztok?"

9. Így válaszoltak: "Elmentünk és bejártuk a vidéket Laisig. Láttuk, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára. Távol vannak Szidontól és nincs dolguk Arámmal. Gyertek, vonuljunk föl ellenük, mert mi láttuk, hogy a föld kiváló. Miért nem feleltek? Ne tétovázzatok, menjünk, és hódítsuk meg a vidéket!

10. Ha elmentek oda, védtelen népet találtok. Igaz, hogy a föld eléggé kiterjedt, de Isten olyan földet ad kezetekbe, amelyen semmi sem hiányzik abból, ami csak van a földön."

11. Elindult tehát Dán nemzetségébõl, Szoreából és Estaolból hatszáz fegyverrel fölszerelt ember.

12. Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet - nyugatra van Kirjat-Jearimtól.

13. Innen tovább mentek Efraim hegyére és Micha házához értek.

14. Akkor az az öt ember, aki Lais vidékét kikémlelte, megszólalt, és ezt mondta testvéreinek: "Tudjátok-e, hogy ebben a házban efod, terafim, faragott és öntött szobor van? Gondoljátok meg, mit kell tennetek!"

15. Letértek tehát útjukról, és abba az irányba mentek. Megtalálták a fiatal levitát Micha házában és üdvözölték.

16. A Dán fiai közül való hatszáz fölfegyverzett férfi megállt a küszöbnél,

17. az öt ember pedig, aki a vidéket kikémlelte, belépett, s fogta a faragott szobrot, az efodot, a terafimot [és az öntött szobrot] - közben a pap ott maradt az ajtó küszöbénél a hatszáz fölfegyverzett emberrel.

18. Amikor ezek beléptek Micha házába, s fogták a faragott szobrot, az efodot, a terafimot meg az öntött szobrot, a pap így szólt: "Mit csináltok?"

19. "Hallgass - válaszolták neki -, tedd a kezedet a szádra, gyere velünk és légy atyánk és papunk! Jobb neked, ha egy ember házának papja vagy, mintha Izrael valamelyik törzsének és nemzetségének leszel a papja?"

20. Ez tetszett a papnak, fogta tehát az efodot, a terafimot, valamint a faragott szobrot és elindult a sereggel.

21. Ezzel útra keltek és továbbmentek. Elöl vitték gyermekeiket, nyájukat és értékes holmijukat.

22. Már messze jártak Micha házától, amikor azok az emberek, akik Micha háza szomszédságában laktak, fellármázták egymást és Dán fiai után eredtek.

23. Amikor ezek utánuk kiabáltak Dán fiainak, azok hátrafordultak és így szóltak Michához: "Mi bajod, hogy így kiabálsz?"

24. Így felelt nekik: "Elvittétek istenemet, akit csináltam magamnak és a papot. Elvonultok és nekem mi marad? Hogyan kérdezhetitek hát tõlem: mi bajom?"

25. Dán fiai így feleltek neki: "Ne halljuk többé a szavad! Vigyázz, hogy ezek a felindult emberek rád ne vessék magukat és el ne vessz házad népével együtt."

26. Dán fiai ezzel továbbmentek. Micha pedig, mivel látta, hogy erõsebbek nála, visszafordult és hazament.

27. Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élõ nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították.

28. Senki sem sietett segítségükre, mert távol voltak Szidontól és nem érintkeztek Arámmal. Abban a völgyben feküdt, amely Bet-Rehob felé nyúlik. Újjáépítették a várost, letelepedtek benne,

29. és elnevezték Dánnak, mégpedig atyjuk nevérõl, aki Izraeltõl született. Kezdetben azonban Lais volt a város neve.

30. Dán fiai felállították maguknak a faragott szobrot. Mózes fiának, Gersonnak a fia, Jonatán, majd utána az õ fiai voltak a papok Dán törzsében egészen addig a napig, amíg a népet fogságba nem vitték.

31. Felállították számukra a faragott szobrot, amelyet Micha csinált, és ez sokáig ott maradt, egészen addig, amíg az Isten háza Silóban volt.