Löydetty 18 Tulokset: sietett
Fölemelte szemét és íme, három férfi állt elõtte. Mihelyt meglátta õket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt (Teremtés könyve 18, 2)
Amikor Lábán hírt vett Jákobról, nõvére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Õ pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt. (Teremtés könyve 29, 13)
Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. (Teremtés könyve 33, 4)
Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: "Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba." Így siratta õt az apja. (Teremtés könyve 37, 35)
Senki sem sietett segítségükre, mert távol voltak Szidontól és nem érintkeztek Arámmal. Abban a völgyben feküdt, amely Bet-Rehob felé nyúlik. Újjáépítették a várost, letelepedtek benne, (Bírák könyve 18, 28)
Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje. (Bírák könyve 19, 3)
de Ceruja fia, Abisáj a segítségére sietett, lesújtott a filiszteusra és megölte. Akkor emberei megeskették Dávidot ezekkel a szavakkal: "Többé nem szabad neked is harcba szállnod velünk, nehogy kioltsd Izrael fáklyáját." (Sámuel II. könyve 21, 17)
Nemsokára elsötétedett az ég a viharfellegektõl, és hatalmas záporesõ esett. Acháb szekérre ült és Jiszreelbe sietett. Az Úr keze azonban Illés fölött volt. (Királyok I. könyve 18, 45)
Volt ott akkor az Úrnak egy Obed nevû prófétája. Elébe sietett a Someron felé vonuló seregnek, és azt mondta nekik: "Nézzétek, az Úr, atyáitok Istene, megharagudott Júdára, azért kezetekbe adta õket. Ti azonban dühötökben olyan vérengzést vittetek végbe, hogy az az eget veri. (Krónikák II. könyve 28, 9)
Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság körébõl. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre, (Bölcsesség könyve 4, 14)
És látta, hogy nincs senki, csodálkozva látta, hogy nincs senki, aki közbelépne. Ezért saját karja sietett segítségére, és a maga igaz volta lett a támasza. (Izajás könyve 59, 16)
Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán. (Siralmak könyve 1, 7)
