Löydetty 72 Tulokset: nála
Ezenkívül hajadon nõvéréért is tisztátalanná válhat, ha az nála maradt mint rokon, és nem ment férjhez. (Leviták könyve 21, 3)
Az Úr türelmes, s bõségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bûnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezõleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon. (Számok könyve 14, 18)
Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami taszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. (Második Törvénykönyv 24, 1)
"Azt hittem - válaszolta -, hogy meggyûlölted, azért hozzáadtam egy cimborádhoz. De hát a húga nem szebb nála? Legyen helyette õ a feleséged." (Bírák könyve 15, 2)
Dán fiai ezzel továbbmentek. Micha pedig, mivel látta, hogy erõsebbek nála, visszafordult és hazament. (Bírák könyve 18, 26)
Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élõ nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították. (Bírák könyve 18, 27)
Volt egy élte virágjában levõ, Saul nevû daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél. (Sámuel I. könyve 9, 2)
Ezt a tíz darab sajtot meg vidd el a parancsnoknak. Érdeklõdj nála bátyáid hogyléte felõl és hozd el a zsoldjukat. (Sámuel I. könyve 17, 18)
Dávid meghívta, hogy egyék és igyék nála és lerészegítette. De Urija este kiment és ura szolgáival tért nyugovóra, nem ment le a házába. (Sámuel II. könyve 11, 13)
Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király! (Királyok I. könyve 1, 25)
Az Úr fordítsa az õ fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta õket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét. (Királyok I. könyve 2, 32)
Elizeus házában ült, s a vének is itt ültek nála. A király elõreküldött egy embert. Mielõtt azonban a hírhozó odaért volna, Elizeus így szólt a vénekhez: "Tudjátok-e, hogy ez a gyilkos megparancsolta, hogy a fejemet vegyék? Ügyeljetek, s ha a hírhozó ideér, csukjátok be az ajtót, és rekesszétek ki az ajtóval. Nemde már hallatszik ura lépteinek zaja mögötte?" (Királyok II. könyve 6, 32)
