Löydetty 847 Tulokset: kos

  • Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljövetelérõl jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, (Apostolok Cselekedetei 7, 52)

  • A tanítványok azonban kiszöktették éjszaka, kötélen leengedték a falon át egy kosárban. (Apostolok Cselekedetei 9, 25)

  • De Elimász, a varázsló - ezt jelenti a neve - akadékoskodott, és azon volt, hogy elfordítsa a helytartót a hittõl. (Apostolok Cselekedetei 13, 8)

  • A város lakossága megoszlott: némelyek a zsidókkal tartottak, mások az apostolokkal. (Apostolok Cselekedetei 14, 4)

  • A város elõtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé, hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be. (Apostolok Cselekedetei 14, 13)

  • Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál okoskodásaival nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömegeket meggyõzött. Azt tanítja, hogy kézzel alkotott istenek nincsenek. (Apostolok Cselekedetei 19, 26)

  • Pál ugyanis azt határozta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában ne veszítsen idõt. Sietett, hogy ha csak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. (Apostolok Cselekedetei 20, 16)

  • Miután elváltunk tõlük, kifutottunk a tengerre, és egyenes irányban haladva Kószba értünk, másnap meg Roduszba és onnét Patarába. (Apostolok Cselekedetei 21, 1)

  • A lépcsõkhöz érve vinniük kellett a katonáknak, mert a nép erõszakoskodott. (Apostolok Cselekedetei 21, 35)

  • És amikor tanúdnak, Istvánnak a vére kiomlott, ott voltam, helyeseltem, s õriztem a gyilkosai ruháját. (Apostolok Cselekedetei 22, 20)

  • Amikor a bennszülöttek meglátták, hogy az állat a kezén lóg, így szóltak egymáshoz: "Ez az ember egész biztos gyilkos! Kimenekült ugyan a tengerbõl, de az igazságosság azonban nem hagyja életben." (Apostolok Cselekedetei 28, 4)

  • mert fölismerték az Istent, mégsem dicsõítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. (Rómaiaknak írt levél 1, 21)


"Tente percorrer com toda a simplicidade o caminho de Nosso Senhor e não se aflija inutilmente.” São Padre Pio de Pietrelcina