Löydetty 1158 Tulokset: király
A király megkérdezte Cibától: "Mit akarsz ezzel?" Ciba ezt válaszolta: "A szamarak a király családja számára, hogy felüljenek rájuk, a kenyér és a gyümölcs eledelül a legényeknek, a bor meg azoknak inni, akik ellankadnak a pusztában." (Sámuel II. könyve 16, 2)
A király tovább kérdezõsködött: "De hát hol van urad fia?" Ciba így felelt a királynak: "Ott maradt Jeruzsálemben. Azt mondta ugyanis: Ma visszaadja nekem Izrael háza atyám királyságát." (Sámuel II. könyve 16, 3)
Erre a király azt mondta Cibának: "Minden, ami a Mifiboseté, legyen a tied!" Ciba így felelt: "Leborulok elõtted. Légy továbbra is kegyes hozzám, uram és királyom!" (Sámuel II. könyve 16, 4)
Amikor Dávid király Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a nemzetségbõl, amelybõl Saul családja is származott. Siminek hívták és Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött, (Sámuel II. könyve 16, 5)
sõt köveket dobált Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testõrök jobbról és balról közrefogták a királyt. (Sámuel II. könyve 16, 6)
De a király így válaszolt: "Mit akartok tõlem, Ceruja fia? Hagyjátok, hadd átkozódjék. Ha az Úr meghagyta neki: Átkozd meg Dávidot, akkor ki kérheti számon: miért teszel ilyet?" (Sámuel II. könyve 16, 10)
A király és az egész nép, amely vele tartott, kimerülten érkezett..., de ott végre lélegzethez jutott. (Sámuel II. könyve 16, 14)
Amikor Dávid barátja, az archita Husai Absalomhoz ért, felkiáltott: "Éljen a király! Éljen a király!" (Sámuel II. könyve 16, 16)
Most hát rögtön küldjetek el valakit Dávidhoz. Mondja meg neki: Ne maradj éjszakára a puszta gázlóinál, hanem kelj át sürgõsen a túlsó partra, nehogy elvesszen a király a vele tartó egész csapattal együtt." (Sámuel II. könyve 17, 16)
Aztán három részre osztotta a csapatot: egy harmadukat Joábnak, egy harmadukat Joáb testvérének, Ceruja fiának, Abisájnak és egy harmadukat a Gátból való Ittainak rendelte alá. Aztán azt mondta a király az embereinek: "Magam is kivonulok veletek." (Sámuel II. könyve 18, 2)
"Úgy teszek, amint jónak látjátok" - felelte a király. Míg az egész sereg ki nem vonult, százas és ezres csoportonként, a király ott állt a kapunál. (Sámuel II. könyve 18, 4)
A király parancsba adta Joábnak, Abisájnak és Ittainak: "Bánjatok kímélettel a fiúval, Absalommal!" Mind hallották az emberek, amikor a király ezt a parancsot adta a vezéreknek Absalomot illetõen. (Sámuel II. könyve 18, 5)
