Löydetty 55 Tulokset: követte
Nem pusztán amiatt hallatta szavát Bása ellen az Úr, Hanani fia, Jehu próféta által, mivel azt tette, ami nem tetszõ az Úr szemében: keze alkotásával haragra ingerelte, s így Jerobeám háza példáját követte, hanem azért is, mert kiirtotta annak házát. (Királyok I. könyve 16, 7)
A fiú anyja azonban így szólt: "Úgy igaz, ahogy az Úr él és úgy igaz, amint te élsz: nem tágítok!" Erre elindult és követte. (Királyok II. könyve 4, 30)
Ragaszkodott az Úrhoz, hûségesen követte, és szem elõtt tartotta parancsait, amelyeket az Úr Mózesnek adott. (Királyok II. könyve 18, 6)
Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében: azoknak a népeknek iszonyatos tetteit követte, amelyeket az Úr elûzött Izrael fiai elõl. (Királyok II. könyve 21, 2)
A negyedik, a negyedik hónapban illetékes Azahel volt, Joáb testvére. Õt követte fia, Zebadja. Osztályához 24000 ember tartozott. (Krónikák I. könyve 27, 7)
Az Úr Jehosafáttal volt, mert atyjának fiatalkori útjain járt. Nem a Baalokat követte, (Krónikák II. könyve 17, 3)
hanem atyja Istenét. Az õ parancsolatai szerint élt, nem pedig Izrael gonosztetteit követte. (Krónikák II. könyve 17, 4)
Az õ tanácsukat követte, azért ment el Jorámmal, Izrael királyával harcolni Hazael, Arám királya ellen Ramot-Gileádba. Az arámok azonban megsebesítették Jorámot, (Krónikák II. könyve 22, 5)
Hatalmas sereg követte, annyian voltak, mint a sáskák vagy a homokszem a földön. Sokaságuk miatt nem lehetett megszámlálni õket. (Judit könyve 2, 20)
Eszter nem fedte föl származását, sem népét, aszerint, amint Mardokeus meghagyta neki. Eszter ugyanúgy követte Mardokeus utasításait, mint abban az idõben, amikor még a gyámja volt. (Eszter könyve 2, 20)
A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtõl, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtõl, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. (b) Szépségében elpirult, arca derûs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. (c) Amikor minden ajtón áthaladt, a király elõtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. (d) Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. (e) Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: (f) "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!" (Eszter könyve 5, 1)
Lépésrõl lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tõle. (Jób könyve 23, 11)
