Löydetty 239 Tulokset: a zsidók ellenségei
A nép ezt kezdte írni az iratokban és a szerzõdésekben: "Simonnak, a nagy fõpapnak, a zsidók vezérének és fejedelmének elsõ esztendejében." (Makkabeusok I. könyve 13, 42)
Ez annak a levélnek a másolata, amelyet a spártaiak küldtek: "A spártaiak elöljárói és az egész város üdvözletüket küldik Simon fõpapnak, a véneknek, a papoknak és a zsidók népének. (Makkabeusok I. könyve 14, 20)
Jelentésüket beiktattuk a nép határozatai közé, a következõképpen: A zsidók küldöttei, Antiochusz fia, Numeniusz és Jázon fia, Antipater eljöttek, hogy megújítsák velünk a barátságot. (Makkabeusok I. könyve 14, 22)
Ekkor ellenségei be akartak hatolni az országba, hogy pusztává tegyék földjét, és rátegyék a kezüket a szentélyre. (Makkabeusok I. könyve 14, 31)
Ezért elhatározták a zsidók és a papok, hogy Simon legyen a fejedelmük és a fõpapjuk, míg föl nem lép egy hitelt érdemlõ próféta. (Makkabeusok I. könyve 14, 41)
Simon elfogadta és beleegyezett hogy átvegye a fõpapi tisztséget, és hogy a zsidók és a papok fejedelme legyen, s mindnyájuk élén álljon. (Makkabeusok I. könyve 14, 47)
Demetriusz király fia, Antiochusz levelet küldött a tenger szigeteirõl a zsidók papjának és fejedelmének, Simonnak és az egész népnek. (Makkabeusok I. könyve 15, 1)
Így szólt: "Antiochusz király üdvözletét küldi Simon fõpapnak és fejedelemnek, meg a zsidók népének. (Makkabeusok I. könyve 15, 2)
Fölkerestek a zsidók követei mint barátok és szövetségesek, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsák velünk. Simon fõpap és a zsidók népe küldte õket, (Makkabeusok I. könyve 15, 17)
Simon magához hívatta két legidõsebb fiát, Júdást és Jánost és így szólt hozzájuk: "Magam is, testvéreim is, atyám egész háza kora ifjúságunktól mind a mai napig harcoltunk Izrael ellenségei ellen. Küzdelmeink oly eredményesek voltak, hogy Izrael ismételten szabad lett. (Makkabeusok I. könyve 16, 2)
Üdvözlet testvéreinknek, az Egyiptomban élõ zsidóknak! Testvéreitek, a Jeruzsálemben és Júdeában élõ zsidók minden jót kívánnak. (Makkabeusok II. könyve 1, 1)
Demetriusz király uralma idején, a 169. esztendõben meg így írtunk mi, zsidók, nektek: "A ránk szakadt szorongattatásnak ezekben az éveiben, amikor Jázon és követõi elpártoltak a szent földtõl és a királytól, (Makkabeusok II. könyve 1, 7)
