Löydetty 14115 Tulokset: Re
A fáraó látta, hogy az esõ, a mennydörgés és a jégesõ megszûnt, erre továbbra is megmaradt bûnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is. (Kivonulás könyve 9, 34)
A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által elõre megmondta. (Kivonulás könyve 9, 35)
Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: "Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. (Kivonulás könyve 10, 3)
Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig." Erre megfordult és otthagyta a fáraót. (Kivonulás könyve 10, 6)
A fáraó szolgái így szóltak: "Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?" (Kivonulás könyve 10, 7)
Mózes így válaszolt: "Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra." (Kivonulás könyve 10, 9)
Erre ezt mondta: "Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat. (Kivonulás könyve 10, 10)
Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat. (Kivonulás könyve 10, 13)
A sáskák rátámadtak egész Egyiptomra, és hatalmas tömegben ereszkedtek le az egyiptomi földekre. Soha azelõtt nem volt annyi sáska és ezután sem lesz. (Kivonulás könyve 10, 14)
Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz. (Kivonulás könyve 10, 18)
Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sûrû sötétség szállt egész Egyiptomra. (Kivonulás könyve 10, 22)
Mózes ezt válaszolta: "Ha adsz állatokat a véres és égõ áldozathoz, akkor azokat áldozzuk fel az Úrnak, a mi Istenünknek. (Kivonulás könyve 10, 25)
