Löydetty 4684 Tulokset: Mel

• Sátrában sötétségre változik a fény, kialszik a lámpa, amely fölötte függ. (Jób könyve 18, 6)

• Elûzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig. (Jób könyve 18, 14)

• Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett. (Jób könyve 19, 8)

• Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testembõl az Istent. (Jób könyve 19, 26)

• A szem, amely látta, most már nem láthatja, nem pillanthatja meg többé az otthona. (Jób könyve 20, 9)

• "A bûnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja." (Jób könyve 21, 30)

• Fogadd el szájából a tanítását, szavait vésd be mélyen a szívedbe! (Jób könyve 22, 22)

• Örömedet leled akkor majd az Úrban, és fölemelheted Istenhez az arcod. (Jób könyve 22, 26)

• Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható. (Jób könyve 23, 16)

• Hatalma hosszú életet ad az erõsnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt. (Jób könyve 24, 22)

• Egyszer emelkedik, aztán meg letûnik, elhervad, mint a sósfû, amelyet gyûjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt. (Jób könyve 24, 24)

• Mit remél a bûnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? (Jób könyve 27, 8)