Löydetty 1069 Tulokset: Haj

• Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik. (Zsoltárok könyve 5, 10)

• Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvõhelyem könnyel áztatom. (Zsoltárok könyve 6, 7)

• Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról. (Zsoltárok könyve 9, 13)

• Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait. (Zsoltárok könyve 11, 4)

• De szól az Úr: "Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja." (Zsoltárok könyve 12, 6)

• Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhõn nyugodott. (Zsoltárok könyve 18, 10)

• Csak õelõtte borul le a földnek minden hatalmassága, elõtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni. (Zsoltárok könyve 22, 30)

• A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. (Zsoltárok könyve 27, 5)

• Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsõítõ áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. (Zsoltárok könyve 27, 6)

• Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erõm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. (Zsoltárok könyve 31, 11)

• Ameddig hallgattam, velõmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. (Zsoltárok könyve 32, 3)

• Hajlékából látja mindazokat, kik a földön élnek. (Zsoltárok könyve 33, 14)